A SU-122 (Magyarosan: Szu-122, oroszul Szamohodnaja Usztanovka 122mm) – mint minden más szovjet önjáró löveg – német isnpirációra született. Konkrétan a Sturmgeschütz III (StuG III) adta az alapötletet. A nagyon sikeres német önjáró löveg sokkolta a szovjet vezetőket, hiszen addig csak „hagyományos” harckocsikkal rendelkeztek. A koncepció előnyei azonnal világosak voltak: olcsóbb gyártás, alacsonyabb sziluett, nagyobb küzdőtér, erősebb fegyver és páncélvédettség azonos alvázon, mint a harckocsiké. Igaz, közelharcra korlátozott irányozhatóságuk miatt nem alkalmasak, de nem is az a feladatuk…
Ahogy a németeknél, a szovjetek is rájöttek, hogy ez a koncepció is tovább bontható: páncélvadászokra és tüzérségi eszközökre. A SU-122 kimondottan a STuG-III ellenében készült. Eredetileg egy zsákmányolt Panzer-III alvázából indulta ki, majd ezt cserélték a T-34 Christie-féle alvázára. G. I. Kastanov vezette a fejlesztést. A projektet aztán átadták az Uralmas harckocsigyárnak, ahol L. Gorlitszkij és E. Szilnicskov építette be az M-30 tarackot a T-34 alvázába.
Első ízben 1942 decemberében került – először - kiképző alakulatokhoz. Éles bevetésére 1943 januárjában, a leningrádi fronton került sor. Eredetileg vegyesen vetették be SU-76 páncélvadászokkal, de ez nem volt sikeres, az SU-76 erőátviteli problémái miatt. Így többször átszervezték az önjáró tüzérségi alakulatokat.
Elsősorban erődítmények közvetlen tűzzel való rombolására szánták – erre be is vált. A gyalogság támogatására is alkalmas volt. Közelről egy Tigris tornyát is lerobbanthatta közvetlen találattal, különösen kumulatív lőszerrel, de nagy távolságról a tarack pontossága annyira lecsökkent, hogy szinte használhatatlanná vált páncélozott célok ellen. Emiatt a páncélvadász feladatkörre végül mégsem alkalmazták széleskörűen. Egyébként is, erre a célra jobban beváltak a SU-85 és Su-100 páncélvadászok. E jellemzőkön a későbbi javított lövedékek sem segíthettek. 1944-ben megkezdték a típus felváltását a SU-152 és ISU-152 típusokkal.
Legalább egy darabot a németek biztosan zsákmányoltak, (erről a példányról van fényképfelvétel is), de az nem maradt fenn. Exportcélra azonban megfelelt a típus: Ázsiába és Afrikába sokat eladtak. Európában mára egy darab maradt, ez Oroszországban, a kubinkai Tankmúzeumban megtekinthető.
-
Súly: 30.9 tonna
-
Hossz: 6.95 m
-
Szélesség: 3 m
-
Magasság: 2.32 m
-
Személyzet: 4 fő
-
Páncélvastagság: 45 mm
