A Szovjetunió elleni hadjárat során a németek olyan időjárási viszonyok között voltak kénytelenek harcolni, amelyek komolyan megviselték mind a katonákat, mind a különféle hadfelszerelést. A tüzérség különösen ki volt szolgáltatva az időjárásnak, és ebből adódóan az útviszonyoknak. A "raszputyica" idején a nehéz lövegek gyakorlatilag mozdíthatatlanokká váltak a hatalmas sár miatt, így gyakran komoly problémát jelentett a létfontosságú tüzérségi támogatás biztosítása. A megoldást a tüzérség mozgékonyságának növelése, vagyis minél nagyobb mértékben történő gépesítése jelentette. 1942 nyarán a Wehrmacht hadrendbe állította az első önjáró tüzérségi lövegét a Wespe-t, ami egy 105 mm-es tábori tarack (leFH18) volt Pz.Kpfw. II-es alvázra szerelve. Ugyanennek az évnek júliusában döntés született egy nehezebb, 150 mm-es önjáró löveg kifejlesztéséről. A fejlesztés ugyan csak 1942-ben kezdődött az első járművek már 1943 januárjában elkészültek. Ezt a rendkívüli gyorsaságot az tette lehetővé, hogy már sorozatgyártásban lévő elemekből (lsd: löveg, alváz,stb.) állították össze a járművet. Az új önjáró löveg a 15 cm Schwere Panzerhaubitze auf Geschützwagen III und IV (Sf) hivatalos elnevezést valamint a Hummel (Poszméh) nevet kapta. A Hummel alapjául az 1941-ben az Alkett cég által tervezett Geschützwagen III/IV szolgált. A Geschützwagen III/IV ("Löveg-hordozó jármű III/IV") nem volt más, mint a Pz.Kpfw. III-as és a Pz.Kpfw. IV-es harckocsik alvázának kombinációja. Míg a motor a meghajtó és a kormányrendszer a Pz.Kpfw. III-asból, addig a felfüggesztés a PzKpfw. IV-esből származott. A motort előbbre helyezték, és a páncéltestet meghosszabbították, hogy elegendő helyet nyerjenek a nagyméretű 150 mm-es löveg számára. (Ugyanezt az alvázat használták fel a Nashorn páncélvadászok hordozó járműveként is.) A jármű főfegyverzete a 150 mm-es sFH 18-as nehéz tábori tarack módosított változata volt. Az önjáró löveg lőszer-javadalmazása mindössze 18 darab 150 mm-es gránátból állt. Az első Hummelek 1943 márciusában álltak szolgálatba. Az első jelenős harci bevetésükre a Citadella-hadművelet során került sor 1943 nyarán. Az ütközetben mintegy 100 Hummel vett részt. Összességében elmondható, hogy a Hummel sikeres típusnak bizonyult és egészen a háború végéig szolgálatban maradt a Wehrmacht és a Waffen-SS páncéloshadosztályainál. 1943 és 1945 között összesen mintegy 714 Hummel készült a Deutsche Eisenwerke és az Alkett cég gyáraiban.
-
Hosszúság: 7,18 m
-
Szélesség: 2,87 m
-
Magasság: 2,86 m
-
Súly: 23 980 kg
-
Legénység: 6 fő
-
Fegyverzet: egy 150 mm-es tarack
-
Motor: 265 LE-s Maybach V-12 benzinmotor
-
Sebesség: 42 km/h (úton)
-
Hatótávolság: 215 km
-
Páncélzat: 50 mm-ig
