Második világháború

 

A Rheinmetall-Borsig A.G. által gyártott PaK 36 (Panzerabwehrkanone 36) könnyű páncéltörő ágyút 1936 márciusában rendszeresítették a német hadseregben. Bemutatkozására a spanyol polgárháborúban került sor. A PaK 36 a nyugati hadjáratban csak a könnyebb páncélosok ellen vált be, a brit Matilda Mk II. és a francia Char B1 vagy a Somua S-35 ellen azonban gyakorlatilag hatástalan volt. A német légideszant csapatok kezdetektől alkalmazott, alapvető páncéltörő fegyvere volt ez a 37 mm-es páncéltörő löveg. Az alapváltozat tömege 328 kg volt, 500 méteren 36 mm páncélt ütött át. A légideszant csapatok a szétszerelhetősége miatt alkalmazták ezt a típust, mivel ez elősegítette az ejtőernyős ledobást. Hagyományos lőszerrel középszerű volt a löveg páncélátütő képessége, a hozzá kifejlesztett Steilgranate 41-el, egy puskagránátszerű kumulatív lőszerrel azonban 180 mm páncélt ütött át 500 méteren. 1943-ig megközelítőleg 5340 db-t készítettek belõle. A KwK 36 L45 lövegváltozatát a Panzer III. harckocsi egyes sorozataiba, ill. különböző szállító harcjármûvekbe - például SdKfz 251 - is beépítették. Pz.Kpfw. I-es harckocsi alvázán kialakított Panzerjäger I néhány példányt a csehszlovák 47 mm-es A-5 P.U.V. vz.36 páncéltörő lövegek "elfogyását" követően 37 mm-es PaK 35/36-os löveggel szereltek fel.