A Wermachtban alkalmazott első rakétalövedék az 1935-ben bevezetett, 11 cm-es füstnyomjelzős készülék volt. Az igen egyszerű indítóállvány egy aknavető elemeire épült. Az Nb.Wf.35 jelű fegyver hatótávolsága 4,5 km volt. Az időben és űrméretben következő fegyver az e fajtán belül legelterjedtebb 15 cm-es Nb.Wf.41 ködvető. A korábban hajtóanyagként alkalmazott - erős füstcsíkot fejlesztő - fekete lőport itt részben már az indítás helyét el nem áruló diglikol nitrocellulóz váltja fel. Öt- vagy tízcsövű indítószerkezetét könnyű lövegtalpra, illetve páncélozott szállító járműre szerelve egyaránt alkalmazták. A szovjet rakétalövedékek lényegesen kisebb repeszhatásával szemben - amelyek robbanótöltete a földbe csapódó fejrészben volt - a mintegy 50-80 cm magasságból szétterülő repeszek hatása élőerőre és gyengén páncélozott járművekre igen nagy volt.
TECHNIKAI ADATOK
-
Űrméret: 158 mm
-
Rakétatöltet: 34.2 kg
-
Csőhossz: 1,3 m
-
Személyzet: 4 fő
-
Tömeg: 770 kg
-
Lőtáv: 7060 m
-
Lövedék-kezdősebesség: 342 m/s (elméleti tűzgyorsaság 6 lövés/perc)
