1941 nyarától a német gyalogság páncéltörő puskája és a páncélvadász alakulatoknál rendszeresített 3,7 és 5 cm-es űrméretű páncéltörő ágyúk a szovjet T–34 és KV harckocsik ellen teljesen hatástalannak bizonyultak. A német gyalogság hirtelen védtelenné vált a támadó páncélosokkal szemben. Ezért a német szárazföldi haderő és a Waffen-SS csapatainál szükségmegoldásként páncélromboló osztagokat állítottak fel, amelyek kötegelt kézigránáttal, gyújtópalackokkal ("Molotov koktélokkal”), harckocsi elleni aknákkal, majd 1943 februárjától mágneses tapadó aknákkal felszerelve, közelharcban próbálták meg leküzdeni a szovjet harckocsikat. Átmeneti megoldásként rendszeresítették 1942 nyár elején a francia zsákmányból származó, részben átalakított 7,5 cm-es PaK 97/38(f) páncéltörő ágyúkat, amelyek üreges töltetű páncélrobbantó gránátja 500 méterig 61 mm-es páncélt ütött át.
-
Űrméret: 75 mm
-
Cső- és űrmérethossz: 1887 mm (L/36.3)
-
Tömeg: 1190 kg
-
Kiszolgáló személyzet: 5 fő
-
Maximális lőtávolság: 8500 m
-
Lövedék torkolati sebessége: 584 m/s
-
Elméleti tűzgyorsaság: 10-14 lövés/perc
