A tüzérségi ágyút eredetileg a franciaországi Schneider gyár neves szakembere, Deport szerkesztette, és a francia hadsereg gerincét képezte az I. világháborúban. Ez a löveg volt az első, amely tábori használatra alkalmas csőhátrasiklással és gyorstüzelő zárszerkezettel készült. A két világháború között a típust modernizálták, alkalmassá tették páncélelhárításra és gumitömlős kerekekkel látták el, hogy áttérhessenek a gépi vontatásra. A II. világháború kitörésekor még több mint 4500 darab 75 mm-es M1897-es löveg állt szolgálatban a francia haderőnél. Lengyelországban is szolgálatban volt ekkor, 75 mm-es Armata Polowa wz.1897/17 néven. 1939 szeptemberében a lengyel csapatok 1374 ilyen típusú ágyúval rendelkeztek, és ezekkel igyekeztek feltartóztatni a német Wehrmacht előrenyomulását. Lengyelország és Franciaország bukása után a németek a zsákmányolt ágyúkat az Atlanti-fal felfegyverzésére használták. Néhány százat pedig 75 mm-es PAK 97/38 néven páncéltörő ágyúként szolgálatba állították az orosz fronton.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Űrméret: 75 mm
-
Cső- és űrmérethossz: 1887 mm (L/36.3)
-
Tömeg: 1143 kg
-
Személyzet: 5 fő
-
Maximális lőtávolság: 8500 m
-
Lövedék torkolati sebessége: 584 m/s
-
Elméleti tűzgyorsaság: 12 lövés/perc
