Az M12-es fejlesztése 1941 júniusában kezdődött, a cél az volt, hogy egy, a harckocsikkal is együtt haladni képes nagy tűzerejű, könnyen gyártható önjáró löveget hozzanak létre. A mérnökök amerikaiasan oldották meg a feladatot: meglévő és bevált, könnyen és költségkímélően gyártható modulokból állították össze. A korai prototípusoknál az M3-as alvázát alkalmazták, majd később a Shermantól kölcsönzött felfüggesztést és alvázat alkalmazták. A 155 mm-es löveg az M1917, M1918 és M1917A1-es francia mintájú vonatott lövegekből kerültek kiszerelésre, attól függően, melyik állt éppen rendelkezésre.
Mivel a jármű csak kevés lőszert szállíthatott magával, ezért szükségessé vált egy páncélozott lőszerszállító eszköz is, amely az M12-es lett löveg eltávolításával M30-as néven jött létre, ez a jármű további 35 gránátot volt képes magával vinni. Összesen 100 darab M12-es készült, ebből 25-öt kiképzésre alkalmaztak, a maradék 75-öt elzárták az Overlord hadműveletre. Rendkívül sikeres fegyver volt, tovább fejlesztett változata az M40-es önjáró löveg lett, amelyet Európában a Zebra-küldetésben vetettek be az M26-os Pershinggel együtt.
MŰSZAKI ADATOK:
- Tömeg: 26,5 tonna
- Személyzet: 6 fő
- Méretek: 6,7 m hosszú, 2,67 m széles, 2,7 m magas
- Motor: Wright/Continental R-795, csillagmotor
- Sebesség: 26-40 Km/h
- Hatótáv: úton 220 km
- Löveg hatótávolsága: 23,5 km
- Gázlóképesség: 1,2 m
Írta: Tóth István Ákos
