Az A. N. Tupoljev tervezőirodában készült gép első repülésére (ANT-58) 1940. októberében került sor, majd 1942. augusztusában (ekkor már Tu-2) elkezdődött a gép sorozat-gyártása is. Annak ellenére, hogy a Tu-2 kétségtelenül a második világháború egyik kiemelkedő gépe volt, sajnos akkor került a figyelem középpontjába, amikor a Szovjetunióban hemzsegtek a Pe-2 gépek és ezt a korábbi és kisebb repülőgépet tízszer nagyobb mennyiségben gyártották, mint javasolt utódját, a Tu-2 típust (nagyjából ugyanez történt a német bombázó repülőgépekkel is). A félelmetes, megbízható, rendkívül népszerű repülőgépen alig volt szükség átalakításra, amikor a berlini légi híd létrehozásában alkalmazták (1948), Koreában (1950-1953, Észak-Korea szolgálatában), és több kommunista országban, egészen 1961-ig. A NATO által 'Denevér'-nek nevezett gép háború utáni változatai között szerepelt a közvetlen támogató típus, 37 mm-es gépágyúval, egy lokátorral felszerelt (éjszakai vadász) változat és a nagy magasságú Tu-6, nagy fesztávolsággal és megnövelt farokrésszel.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 13,77 m
-
Magasság: 4,18 m
-
Hatótáv: 2500 km
-
Személyzet: 4 fő
-
Csúcsmagasság: 9500 m
-
Szerkezeti tömeg: 8280 kg
-
Felszálló tömeg: 12 800 kg
-
Csúcssebesség: 550 km/h
-
Fegyverzet: eredetileg 3 db, kézi irányzású, 12,7 mm-es Beresin BS, egy a pilótafülke tetején, hátsó helyzetben, egy a felső, egy pedig az alsó lövésztoronyban, valamint két db 20 mm-es ShVAK, mindegyik 200 lőszerrel, a szárnytövekbe építve földi célok ellen (később gyakran 23 mm-es); belső bombakamra max. 2270 kg, később 3000 kg bomba részére
-
Motor: 2 db 1850 LE-s Szvecov ASh-82FN, vagy FNV, 14 hengeres , kétsoros csillagmotor
