Mikojan-Gurjevics MiG-1 és MiG-3 vadászgép
A szovjet légierő sürgős megrendelése nyomán 1939-ben kezdte meg Mikojan és Gurjevics egy vegyes (fém-fa) szerkezetű vadászrepülőgép tervezését. Az I-200 jelű prototípus 1940 áprilisában emelkedett először a magasba. A rövid törzsű, nehezen kormányozható gép erősen billegett fel- és leszálláskor, de a gyors tervezés miatt ezt megengedhetőnek tartották, és MiG-1 néven (első kép) megkezdték a sorozatgyártást. A hosszú és súlyos motor csak gyenge fegyverzet beépítését tette lehetővé, ezért a rögtön frontszolgálatba került modell rendre alulmaradt a légi harcokban. Még 1940-ben le is állították gyártását, és áttértek a MiG-3 építésére. Ez gyakorlatilag a MiG-1 áttervezésének minősíthető: erősebb motort, új légcsavarokat kapott, megerősítették a pilótafülke páncélzatát, mely ezentúl hátratolható kabintetőt kapott. Nagyobb üzemanyagtartály és megnövelt, V-állású szárny voltak a további újítások. Ezen változtatások is csak kisebb fegyverzeterősítésre voltak alkalmasak. A MiG-3 gyártása 1942 augusztusáig folyt, ekkorra már kivonták a frontról, és jobbára légvédelmi vadász feladatokra (pl. Moszkva légterében) alkalmazták.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 8,15 m
-
Magasság: 2,61 m
-
Fesztávolság: 10,32 m
-
Hatótáv: 1195 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 12 000 m
-
Szerkezeti tömeg: 2595 kg
-
Felszálló tömeg: 3350 kg
-
Csúcssebesség: 640 km/hű
-
Fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es Berezin BS géppuska, 2 db 7,62 mm-es SKAS géppuska, 2 db 100 kg-os bomba vagy 6 db 82 mm-es RS-82 rakéta
-
Motor: 1 db 12 hengeres Mikulin AM-35A; 1350 LE