Kétmotoros, alsószárnyas, vegyes építésű szovjet Iljusin távolsági bombázó, (eredetileg DB-3F) a DB-3M típus továbbfejlesztett változata. Az 1935-ben tervezett gép sorozatgyártása 1937 elején kezdődött. A DB-3 (Dalnyij Bombargyirovsesik - távolsági bombázó) jelzésű gép megjelenésekor kategóriájában nagy sebességű, nagy hatótávolságú, megfelelő teherbíró képességű gépnek számított. Az 1939-től gyártott DB-3F jelzésű változat erősebb motorokat, és áramvonalasabb, nyitott üvegorrot kapott. Ez a típus alkotta a szovjet távolsági bombázóerők gerincét. Bár sebességét, gyenge védettségét tekintve már háború elején sem volt korszerű, gyártása váltótípus híján 1944-ig tovább folyt. Az első gépeken két 1000 LE-s Tyumanszkij M-88 típusú csillagmotor volt, melyeket később ugyanilyen típusú, de erősebb motorokra cseréltek. További újításokat is bevezettek: a típus négy helyett ötfős legénységet, öntömítő üzemanyag tartályokat és nagyobb kaliberű védelmi fegyverzetet kapott. A törzs tetején lévő toronyban a 7,62 mm-es helyett előbb 12,7 mm-es géppuska, aztán 20 mm-es gépágyú, az orrban lévő géppuska helyére pedig 20 mm-es gépágyú került. Összesen 6 784 db épült. A DB-3-ok hajtották végre 1941. aug. 8-án éjjel a Berlin elleni első szovjet légitámadást, valamint Budapest első bombázását 1942. szept. 5-én és 10-én éjjel. (Többek szerint ilyen gépek bombázták Kassát is 1941-ben.)
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 14,82 m
-
Magasság: 4,20 m
-
Fesztávolság: 21,43 m
-
Hatótáv: 2600 km
-
Személyzet: 4 fő
-
Csúcsmagasság: 9400 m
-
Szerkezeti tömeg: 11 497 kg
-
Felszálló tömeg: 10 256 kg
-
Csúcssebesség: 420 km/ó
-
Fegyverzet: egy 7,62 mm-es, forgatható géppuska az orrban, egy 7,62 mm-es, forgatható géppuska a törzs tetején lévő toronyban, egy 7,62 mm-es, forgatható géppuska a törzs alján a lövészteknőben és 2700 kg-os bombateher
-
Motor: 2x1100 LE-s Tyumanszkij M-88B, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor
