Az I-16 tervezése az I-15-ősével egyidejűleg kezdődött. A típusa Szovjetunió első mélyfedelű, önhordó szárnyú, behúzható futóműves vadászgépe lett. (Bár a futóművet kézi erővel, nem kevesebb, mint száz pumpáló mozdulattal kellett behúzni.) Az I-16 1933 decemberében repült először, és rögtön kiderült, hogy a rövid törzs miatt nagyon rossz a hossz-stabilitása, és ezáltal a gép nehezen vezethető. Ennek ellenére nagy sorozatokban gyártották (7005 együléses és 1640 kétüléses gép készült el). A típus 1942-ig maradt szolgálatban, és nagyon súlyos veszteségeket szenvedett a háború során. Az I-16-ost tíz főbb altípusban gyártották az I-16 Tip 1-től (480 Le-s M-22 csillagmotorral) az I-16 Tip 24-ig terjedő jelzésekkel. Az utóbbit már sokkal erősebb motorral és fegyverzettel látták el. A harmincas évek közepén még a világ egyik leggyorsabb vadászgépe volt. A spanyol polgárháború kezdetén minden ellentelét felülmúlta. A gépet a szovjet repülők "Isacsok"-nak becézték, a köztársaságiak "Mosca", a francoisták "Rata" néven emlegették.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 6,18 m
-
Magasság: 2,58 m
-
Fesztávolság: 9,04 m
-
Hatótáv: 705 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 8995 m
-
Szerk. tömeg: 1490 kg (felszálló tömeg: 2095 kg)
-
Csúcssebesség: 486 km/h
-
Fegyverzet: 2x7,62 mm-es mereven beépített géppuska a pilótafülke előtt, két 7,62 mm-es a szárnyba mereven beépített géppuska, vagy 20 mm-es gépágyú és 500 kg-os bomba- vagy rakétateher külső felerősítési pontokon
-
Motor: egy 1100 LE-s Szvecov M-63, kilenchengeres, egysoros csillagmotor
