A Caproni leányvállalata, a Reggiane 1938-ban készítette el annak a repülőgépnek a prototípusát, mely kísérteties hasonlóságot mutatott az amerikai Seversky P-35-ös modellel. A kiváló manőverező képességekkel rendelkező Falco-k többségét svéd illetve magyar megrendelésre gyártották, de Olaszországban is hadrendbe állt, nemcsak mint vadász, hanem vadászbombázóként, illetve repülőgéphordozón állomásozó vadászgépként is. A Magyarország által megvásárolt Re 2000-esek Héja néven kerültek alkalmazásra a keleti fronton. A pilóták néha panaszkodtak rá, Horthy István kormányzóhelyettes halálos balesete után kifejezetten rossz híre lett a típusnak, pedig eredményesen harcolt, a veszteségek többsége balesetből eredt, melyeket valószínűleg inkább annak rovására kell írnunk, hogy a pilóták (megfelelő kiképzőgép hiányában) nem voltak kellően felkészítve a gépeken való repülésre. 1940-ben a MÁVAG gyár megvásárolta a Re 2000-es gyártásának licenszét. A gépbe Weiss Mannfred WM 14b motor került (1030 LE), a fegyverzetet 2 db 12,7 mm-es Gebauer géppuska képezte, és némileg módosították a sárkányt is. Különböző nehézségek miatt a gyártás csak 1943-ban indult meg, de az ekkor már elavultnak számító Héják nem kerültek harci alkalmazásra. A hazai gyártású Héjákat kiképzésre illetve gyakorlógépként alkalmazták.