FIAT G.12 megalkotása Gabrieli nevéhez fűződik, aki 1939-ben kezdte megtervezni az olasz légitársaságok által megadott kritériumok alapján a 14 utas befogadóképességű, teljesen fémépítésű repülőgépet. A prototípus 1941 májusában repült először. A sikeresség előjeleit mutató típusból rövidesen elkészült a G.12T jelű katonai változat, amely 24 fő teljesen felszerelt ejtőernyőst tudott célba juttatni, illetve a G.12LGA nagy hatótávolságú alváltozat, amellyel a Róma–Tokió légijárat megnyitását tervezték. A repülőgép polgári változatát a spanyol és az olasz légitársaságok, katonai szállítóváltozatát pedig a Regia Aeronautica, a Luftwaffe, a spanyol és magyar légierők rendszeresítették. A hárommotoros, behúzható futóműves, korszerű aerodinamikai kialakítású repülőgép azonban nem rendelkezett fegyverzettel. A Fiat G.12-es repülőgépből néhány száz darab készült a második világháborúban, a harcok során azonban valamennyi megsemmisült.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 20,16 m
-
Magasság: 4,87 m
-
Fesztávolság: 28,58 m
-
Hatótáv: 1740 km
-
Személyzet: 3+14 fő
-
Csúcsmagasság: 8000 m
-
Szerkezeti tömeg: 8890 kg (max. felszálló tömeg: 12 800 kg)
-
Csúcssebesség: 396 km/h
-
Fegyverzet: nincs
-
Hajtómű: három 800 Le-s (574kW) FIAT A.74 RC.42 14 hengeres csillagmotor
