Az olasz FIAT gyár főkonstruktőre, Celestino Rosatelli 1937-ben tervezte meg az utolsó kétfedelű olasz vadászgépet, amely a CR.42 Falco nevet kapta. A prototípus 1938. május 23-án repült először. A tervező a spanyol háborús tapasztalatok szerint bevált CR.32 gép erősebb, nagyobb teljesítményű utódát akarta megalkotni, a fordulóharcnak megfelelően továbbra is kétfedelű kivitelben. Ez a cél nem valósult meg, mire a gép a csapatokhoz került, már teljesen elavult. A gyenge fegyverzet (2 db 12,7 mm-es géppuska) már nem volt elegendő, fordulékonysága mellett a gép lassú volt. Nyitott ülése miatt rossz időben nem lehetett alkalmazni, rádiója sem volt. Gyártását mégis megkezdték, mert az olasz légierő nem tudott dönteni, hogy melyik vadászgéptípusát részesítse abszolút támogatásban, a G.50-et vagy az ML–200-at, így a CR.42-vel együtt 3 típust használtak. A típus egészen a háború végéig szolgálatban maradt, vadászbombázóként, kísérő-, elfogó- és éjszakai vadászgépként. 1942-ig összesen 1781 db készült el. Használta a belga, a magyar, az olasz és a svéd légierő is.

 

TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 8,30 m

• Magasság: 3,31 m

• Fesztávolság: 9,70 m

• Hatótáv: 785 km (460 liter kapacitású üzemanyagtartályokkal max. 900 km)

• Személyzet: 1 fő

• Csúcsmagasság: 10 500 m

• Szerkezeti tömeg: 1870 kg (felszálló tömeg: 2295 kg)

• Csúcssebesség: 426 km/ó

• Fegyverzet: motorburkolatba épített két darab Breda-SAFAT 12,7 mm-es géppuska, 200 kg bombateher külső megerősített pontokon

• Motor: egy 840 lóerős Fiat A.74. RC 38 14 hengeres, kétsoros csillagmotor