Második világháború

 

Az 1944-ben megjelent Focke-Wulf Ta 152 többek szerint a II. világháború legkiválóbb légcsavaros vadászgépe volt, sebességben és manőverezhetőségben egyaránt felülmúlta a legmodernebb szövetséges vadászgépeket. A Kurt Tank által tervezett típus a nagy magasságon üzemelő elfogóvadászok úttörője volt: nemcsak technológiai szempontból, de az alkalmazás koncepcióját tekintve is jóval meghaladta korát. A Ta 152 magassági vadászgép a Fw 190D Jumo motoros továbbfejlesztéseként jött létre. A nagy magasságban történő üzemeltetés számos különleges követelményeket támasztott a géppel szemben, így a típus jelentős átalakításokon esett át. A géptörzset meghosszabbították, így a Ta 152 egy nyúlánk, roppant elegáns gép képét mutatta. De túl későn és túl kevés készült belőle. A szolgálatba állított pár darab Ta-152 egyik speciális feladatköre volt a Messerschmitt Me-262 és más fontosabb légibázisok védelme volt a támadó szövetséges repülőgépekkel szemben, és ott igen jól teljesített. Összesen 215 darab épült meg a háború végéig.

• Hossz: 10,82 m

• Magasság: 3,36 m

• Fesztávolság: 14,44 m

• Hatótáv: 2000 km

• Személyzet: 1 fő

• Csúcsmagasság: 14 800 m

• Szerkezeti tömeg: 4031 kg

• Felszálló tömeg: 5210 kg

• Csúcssebesség: 759 km/h

• Fegyverzet: egy MK 108 30 mm-es és két MG 151/20 20 mm-es gépágyú

• Hajtómű: egy 1750 Le-s (1287 kW) Jumo 213E fordított V-motor

Bővebben:

1944-ben az OKL-nek már roppant szüksége volt egy olyan vadászgéptípusra, amely maradéktalanul megfelel az ellenséges bombázógépek elleni harcra. Az amerikai bombázógépek nagy magasságban, 8 és 10000 m között hatoltak be a Reich légterébe és népes vadászgép-kötelékek kísérték őket, hogy a Jagdwaffe képviselőit távol tartsák.

A szorongatott helyzetben lévő OKL vezetői 1944 tavaszán keresték fel a Focke-Wulf céget. A Luftwaffe vezetése arra kérte fel a neves tervezőirodát, hogy egy a Fw-190 D Dóra képességeit meghaladó vadászgépet tervezzen.

A kiírás legfontosabb pontjai között volt a nagyobb tűzerejű fegyverzet, a megnövelt hatótávolság, a szolgálati csúcsmagasság emelése. Fontos szempont volt még, hogy a gép hagyományos belsőégésű motorral kell hogy rendelkezzen. Ugyanis a kínzó nyersanyaghiány, a képzett munkaerő szűkössége, ill. az üzemeket érő bombatámadások teljességgel lehetetlenné tette az új típus felszerelését sugárhajtóművekkel. Tehát Kurt Tank, a Focke-Wulf fejlesztési osztályának főmérnöke vajmi keveset törődött az innovatív technológia elhagyása végett.

Kurt Tank a Fw-190 D típusból tervezte a Ta-152-t. Először is a repülőgép sudár, ám kellően szilárd és stabil szárnyszerkezetét tervezte át. Szükséges volt még megnövelni a szárfelületet, mivel a gép nagy magasságban operáló vadászgépnek készült. Az új típus szárnyfesztávolsága 14,8 m-re nőtt, a törsz 60 cm-rel nőtt meg az alapgéphez képest. A karcsú repülőgépet túlnyomásos kabinnal látták el, amely alapvető követelmény volt!

Ami a Ta-152 teljesítményét illeti, bődületes erejű motort választottak a gép számára. A vízhűtéses Jumo 213 motor nagy magasságon való működésre hangolt, E jelzésű változata egy fordított V-elrendezésű erőforrás volt, amely masszív és megbízható konstrukció, amelyet teletömték a lehető legmodernebb teljesítményfokozó komponensekkel. Az aggregátot egy kétfokozatú feltöltővel látták el, valamint egy MW 50 teljesítménynövelővel is ellátták, amely víz és metanol keveréket fecskendezett a hengerekbe. A Jumo 213E alapteljesítménye elérte az 1750 Le-t, az MW 50 pedig további 300 Le-t toldott hozzá! De ha mindez nem lenne elég felszerelték még egy GM-1 típusú nitrogén-oxid injektort is. (A Ta-152 H modellnél alkalmazott teljesítménynövelő technika lényegében véve ugyanaz volt, mint amelyet a hat évtizeddel később futó, tuningolt utcai versenyautóknál használnak a benzingőz tehetősebb megszállottjai.)

A repülőgép fegyverzetét illetően ugyancsak gálánsan járt el a főkonstruktőr. A Ta-152 elsősorban a nagy magasságon támadó bombázógépek elleni harcra készült. A hagyományos géppuskák nem tudták garantálni a szükséges pusztítást, ezért a mérnökök a nagyobb kaliberű gépágyúk beépítése mellett döntöttek. Végezetül az MK 108-at választották.

A szárnytöveknél kialakított fegyverszekrényekbe a széles körben alkalmazott MG 151/20 gépágyúkat szerelték be. Azonban itt csak a másodhegedűs szerepet töltötték be.

Ami pedig a fentieknél is bámulatosabb: az üresen 3920, feltöltve, harcra készen 4750 kg-t nyomó típus szolgálati csúcsmagasság és hatósugár terén nemcsak elérte, hanem meg is haladta az RLM igényeit, miután akár 14800 m-en is képes volt a harcra, hatósugara pedig elérte a 2000 km-t.

Rövidítések:

OKL: Oberkommando der Luftwaffe, a német légierő főparancsnoksága

RLM: Reichsluftfahrtministerium, Birodalmi Légügyi Minisztérium