A Focke-Wulf Fw 200-ast eredetileg az óceán átrepülésére alkalmas utas- és teherszállító gépnek tervezték, később azonban nagy hatótávolságú, haditengerészeti feladatokra szánt felderítő-bombázóként állították hadrendbe. Szerkezete ehhez a feladathoz túl gyenge volt, és ez a bevetések során sok balesethez vezetett. A FW 200-as ennek ellenére komoly szerephez jutott az Atlanti-óceánon vívott harcokban. Első repülésére a gépnek 1937. július 27-én került sor, és első katonai változatait 1939 szeptemberében szállították a Luftwaffe-nek. A Condor végleges változata, a Fw 200C-3-as 1941 nyarán jelent meg. 1941. szeptember 20-án egy ilyen Condor támadta az konvojtkíséretben lévő HMS Audacity kísérő-anyahajót, és a térségben tartózkodó U-751 segítségével elsüllyesztette. A Condor katonai változataiból összesen 262 darabot szállítottak le, és ezt a számot még három, katonai jelöléssel ellátott Fw 200B típusú utasszállító gép egészítette ki.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 23,45 m
-
Magasság: 6,26 m
-
Fesztávolság: 32,83 m
-
Hatótáv: 4440 km
-
Személyzet: 4 fő
-
Csúcsmagasság: 5.800 m
-
Szerkezeti tömeg: 12 950 kg
-
Felszálló tömeg: 22.700 kg
-
Csúcssebesség: 360 km/h
-
Fegyverzet: egy 20 mm-es elforgatható, előretüzelő MG 151/20-as gépágyú, 2-2 db 13 mm-es MG 131 géppuska, a felső- és hátsó tüzelőállásban, és 1db 7,92 mm-es, elforgatható MG-15-ös távműködtetésű géppuska az elülső, felső toronyban, max. 2100 kg bomba.
-
Motor: 4 db BMW-Bramo 323R-2 Fafnir 9 hengeres csillagmotor (1200 LE)
