Arado SD I. vadászrepülőgép

A Weimari Köztársaság idején – a versaillesi békeszerződés rendelkezéseinek kijátszására – titokban kezdték meg a német légierő kiépítését. 1921-bnen a Reichswehr (Védelmi Minisztérium) keretein belül egy kicsiny repülési osztály alakult meg, majd 1923-tól a Szovjetunióban – szintén titokban – indult meg a német repülő személyzetek kiképzése. Ugyanekkor kezdődött az új katonai repülőgépek fejlesztése, így az együléses vadászoké is.

Tulajdonképpen az Arado Ar SD I volt az első vadászrepülőgép-modell, melyet a warnemündei Arado Handelsgesellschaft-nál (később Arado Flugzeugbau, majd Arado Flugzeugwerke GmbH) építettek. A gépet Walter Rethel mérnök tervezte az 1920-as években, aki korábban a Fokker cégnél dolgozott. Az SD I. hagyományos kialakítású volt, az acél-csőszerkezet mellett a pilótafülke fémből, míg a hátsó rész fából készült. A kétfedelű gép szárnyait N-alakú dúcokkal és merevítő huzalokkal kapcsolták össze. Szakértők szerint azonban a biplán gép teljesen a Fokker modellekre hasonlított. Az SD I-et egy 425 LE-s, 9-hengeres, léghűtéses Bristol Jupiter csillagmotorral készítették, melyet a francia Gnome-Rhone cég licencben gyártott. Védő fegyverzetként később 2 db szinkronizált 7,92 mm-es MG 08/15 géppuskát szereltek rá.

A két prototípus közül az első (a 49-es gyári számú) 1927-ben Rechlinben repült először dr. Theodor Bienen pilótával. A 21. berepülés alatt, 1927. október 11-én a gép azonban lezuhant. Theodor Bienen pedig életét vesztette. (Más források szerint 1927. október 11-én vagy 27-én repült először az SD I-es.) A repülőgépnek már ekkor megmutatkoztak a hiányosságai. Elsősorban a repülési paraméterekkel voltak elégedetlenek a szakemberek, ezért a Reichswehrministerium illetékesei a szerkezet áttervezését javasolták. Ezek a beavatkozások végül egy új gépet, az Arado SD-II-őt eredményezték. Az SD I-et a Szovjetunióban, a lipecki bázison is kipróbálták, ahol további berepüléseket végeztek vele.

Az Arado Ar SD I. műszaki adatai: