A japán haditengerészet nagy hatótávú felderítő repülőgépet igényelt, így jött létre az E13A 1937-ben, de 1940-ig csak prototípusként repült. Az első E13A1- eseket 1941 végén állították szolgálatba. A prototípusgépekkel együtt három üzemben összesen 1418 készült. A repülőgép alaptípusának az E1 3A1 tekinthető, az E13A1-K kétkormányos iskolagép volt; a továbbfejlesztett E13A1a éjszakai felderítő alváltozatába például külön kipufogólángtompítót építettek be; az E13 A1b-re pedig levegő-felszín radart szereltek. A két utóbbi altípusból a későbbiekben sokat hajók ellen vetettek be, ehhez egy 20 mm-es, lefelé tüzelő és forgatható gépágyút szereltek rájuk.A gépekkel a japán haditengerészet pilótái rendszeres, akár 15 órás őrjáratokat is repültek, de sok repülőgép a későbbi kamikazetámadások során meglehetősen gyalázatos véget ért. Utódja az Aichi E16A1 "Zuiun" lett.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 11,27 m
-
Magasság: 4,65 m
-
Fesztávolság: 14,48 m
-
Hatótáv: 2090 km
-
Személyzet: 3 fő
-
Csúcsmagasság: 11 250 m
-
Szerkezeti tömeg: 2642 kg
-
Felszálló tömeg: 4000 kg
-
Csúcssebesség: 377 km/ó
-
Fegyverzet: egy 20 mm-es, lefelé tüzelő, forgatható gépágyú a törzs alá építve (az átalakításuk a csapatoknál történt), egy 7,7 mm-es, forgatható géppuska a hátsó ülésben, valamint 250 kg-os bombateher külső függesztőkön
-
Hajtómű: egy 1080 LE-s Mitsubishi Kinsei 43, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor
