1930-ban a francia légügyi minisztérium pályázatot írt ki a Nieuport NiD.62 repülőgépek leváltására. Ekkor határozta el a Dewoitine vállalat, hogy szakít korábbi tervezési koncepciójával, a magasfedelű (parasol) vadászgépekkel, és áttér az átmenő főtartós, alsószárnyas fém repülőgépek gyártására. Így jött létre egy alacsony szárnyelrendezésű, soros motorral felszerelt repülőgép terve. A hadsereg képviselőinek tetszett a D.500, ráadásul Dewoitine megígérte, hogy hamarosan motorba épített fedélzeti gépágyút szerel fel gépére. A D.500.01 jelű prototípus 1932 júniusában repült először, ezt megrendelések követték. Három gép külföldre került, a francia légierő is átvett 101 darab D.500C.1 jelű gépet, 690 Le-s (515 kW) Hispano-Suiza 12Xbrs motorral. Ezt a sorozatot 157 darab D.501C.1 követte 12Xcrs motorral. 1939-ben még mintegy 60 darab erősebb motorral és hosszabb orral készült Dewoitine D.510C.1 volt szolgálatban a francia légierőnél, a régebbi D.500s és D.501 másodvonalbeli gépekkel együtt, de hamarosan már csak kiképzési célokat szolgáltak, leginkább az Észak-Afrikába áttelepített repülőiskolákban.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 7,65 m
-
Magasság: 2,70 m
-
Fesztávolság: 12,09 m
-
Hatótáv: 985 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 8350 m
-
Szerkezeti tömeg: 1427 kg (felszálló tömeg: 1915 kg)
-
Csúcssebesség: 402 km/h
-
Fegyverzet: egy 20 mm-es mereven beépített gépágyú az orrban, két 7,5 mm-es mereven beépített géppuska a szárnyakban
-
Hajtómű: egy 690 Le-s Hispano-Suiza 12Xcrs típusú 12 hengeres V-motor
