A Fokker cég 1923-ban berepült C.IV jelű kétfedelű felderítőgépét 1924-ben a keskenyebb törzsű C.V, a húszas-harmincas évek egyik legsikeresebb többfeladatú repülőgépe követte; több kisebb légierőben a típus még a háború első éveiben is rendszerben állt. A két legfontosabb altípus a C.V-D vadászkísérő- és felderítő- és a C.V-E bombázógép volt. Az 1927-től a magyar kereskedelmi minisztériumban működő Légügyi Főosztály a titkos légierő részére Fokker C.V-C -D és -E repülőgépeket rendelt, részben a holland Fokker-, részben a a típust licencben gyártó csepeli Weiss Manfréd gyártól. A Fokker C.V.-ösökhöz a WM megvette a francia Gnome-Rhone gyártól (az angol Bristol gyár által kifejlesztett) a 420 Le-s (310 kW), kilenchengeres Jupiter csillagmotor gyártási jogát. A WM legalább 50 (polgári lajstromjeles) felderitőgépét gyártott: megjelentek a Fokker-alapelvek a WM saját tervezésű gépein, a WM-16-oson és bizonyos mértékig a WM-21-esen is.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 9,53 m
-
Magasság: 3,31 m
-
Fesztávolság: 15,30 m
-
Hatótáv: 1000 km
-
Személyzet: 2 fő
-
Csúcsmagasság: 5900 m
-
Szerkezeti tömeg: 1910 kg
-
Felszálló tömeg: 2400 kg
-
Csúcssebesség: 215 km/h
-
Fegyverzet: egy 7,9 mm-es géppuska, 16 x 8 kg vagy 4 x 50 kg bombateher
-
Hajtómű: egy 400 Le-s (298 kW) Napier Lion, vagy 420 Le-s (336 kW) Bristol Jupiter VI csillagmotor
