A korábbi Gloster Gauntlet továbbfejlesztéseként Henry Phillip Folland által tervezett Gladiator volt az utolsó sorozatban gyártott brit kétfedelû repülőgép. Több korszerû megoldást (pl. zárt pilótafülke) alkalmaztak a modellnél, ám az 1930-ban indult, majd sokáig "jegelt" fejlesztések csak 1937-ben jutottak el a hadrendbe állításig. Ekkor a típus már elavultnak volt tekinthető. Ennek ellenére viszonylag nagy számban készült. Tengerészeti változata is létezett, Sea Gladiator néven, ezek egy részét a RAF gépeiből alakították át. Már 1939-ben megkezdték felváltását korszerűbb típusokkal, ennek ellenére 1944-ben is hadrendben állt, mint időjárás-megfigyelő. Öszesen 747 gép került legyártásra, ezek jó része bevetésre került a háború kezdetén, főleg a mediterrán térségben. A Gladiatorokkal több légigyőzelmet értek el a finnek a "téli háború” idején a szovjetek ellen, de a német vadászokkal vívott légicsatákban a RAF Giadiatorjai már alulmaradtak. Sikeresek voltak viszont az olasz vadászrepülőgépekkel szemben, és kifejezetten híresek lettek a Málta védelméért vívott harcokban.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 8,2 m
-
Magasság: 3,4 m
-
Fesztávolság: 9,8 m
-
Hatótáv: 689 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 11 500 m
-
Szerkezeti tömeg: 1562 kg (felszálló tömeg: 2206 kg)
-
Csúcssebesség: 414 km/h
-
Fegyverzet: 4 db előretüzelő 7,7 mm-es Colt-Browning géppuska
-
Hajtómű: egy 830 LE-s Bristol Mercury IX, 9 hengeres léghűtéses csillagmotor
