A North American cég NA-40-es típusjelű gépét 1938-ban tervezték. Már a prototípus elkészülése után megrendelést kapott a gyár, és 1939-ben már sorozatban állította elő az immár B-25 névre hallgató gépet. A Mitchelleket kategóriája legjobb gépeinek tartották, rendkívül jó közepes bombázó volt, ezt a majd' 11 ezer darab elkészült repülőgép is igazolja. Ebből jócskán szállítottak a Szovjetuniónak és Kínának is. Többféle feladatot is képes volt ellátni, az alapfunkción kívül fotófelderítésre, és tengeralattjárók ellen is alkalmazták, ez utóbbi típust az amerikai haditengerészetnél PBJ-1-nek nevezték. 1942. április 18-án a Hornet repülőgép-hordozóról felszálló, James Doolittle parancsnok által vezetett Mitchell B-25B-kötelék intézte az első amerikai légitámadást Tokió ellen. A B25J típusból 4318 db készült el, 313 db-ot átadtak az Egyesült Királyságnak Mitchell Mk.III. típusjellel. A típust a háború után is exportálták. A USAF 1960 májusában selejtezte ki az utolsót.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 16,10 m
-
Magasság: 4,81 m
-
Fesztávolság: 20,60 m
-
Hatótáv: 4300 km
-
Személyzet: 6 fő
-
Csúcsmagasság: 7260 m
-
Szerkezeti tömeg: 9580 kg
-
Felszálló tömeg: 16 351 kg
-
Csúcssebesség: 440 km/h
-
Fegyverzet: 18 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 1400 kg bomba
-
Hajtómű: 2 db Wright R-2600-29, 1850 LE
