A DC-1 nyitotta meg az utat a korszerű utasszállító repülőgépekhez. Az átmenő főtartós szárny, a zárt utastér, a fémszerkezet, a behúzható futómű, a szép formájú motorburkolat és más újítások minőségi ugrást jelentettek. A típust a Transcontinental and Western Airlines kívánalmai szerint tervezték - az aerodinamikai számításokban Kármán Tódor is részt vett -, prototípusa 1933 júliusában repült először. Ezután áttervezték a nagyobb kapacitású DC-2-essé, mely 1934 májusában emelkedett először a levegőbe. A 208 darab elkészült repülőgépből azonban az amerikai fegyveres erők mindössze 64-et rendeltek; ezek C-32, C-33, C-34, C- 39, D-41, C-42, C-43 és R2D típusjellel álltak szolgálatba, az utóbbi a US Navynél. A legnagyobb sorozatok a C-33-asból (18 gép) és a C-39-esből (35) készültek. A katonai szolgálatba került, korábban polgári gépek C-32A típusjellel repültek.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Méretek: hossz 18,82 m; magasság 4,97 m; fesztáv 25,91 m
-
Szerkezeti tömeg: 5628 kg
-
Felszálló tömeg: 8256 kg
-
Személyzet: 2 fő
-
Szállítókapacitás: két pilóta és 14 utas
-
Motor: két 710 LE-s (529,5 kW) Wright R-1820-12 Cyclon típusú, kilenchengeres egysoros csillagmotor
-
Hatótáv: 1609 km
-
Teljesítmény: max. sebessége 338 km/h; csúcsmagasság 6840 m
