„A jelenlegi helyzetet számunkra adott lehetőségnek, nem pedig katasztrófának kell tekinteni." - Dwight D. Eisenhower

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

SU-76 páncélvadász

A SU-76 (SzU-76, Szamohodnaja Usztanovka, vagyis önjáró löveg) a Szovjetunió első igazi páncélvadásza volt. A T-70 harckocsi megnagyobbított alvázára építették, és egyszerű konstrukciója miatt a T-34 harckocsi után a második legnagyobb számban készült orosz harcjármű volt a II. világháború alatt.


 
Az alapötlet éppolyan egyszerű volt, mint a német Panzerjäger I-esnél, vagy a Marder-sorozatnál. Egyszerű páncéldobozba épített páncéltörő ágyú, lánctalpakkal ellátva. A T-70 alvázát oldalanként egy plusz görgővel meghosszabbították (hasonló megoldást látunk a svéd eredetű, magyar gyártású Toldi harckocsi és a Nimród önjáró gépágyú esetében, ahol a Nimród alváza lett épp egy görgőpárral hosszabb). A Su-76 fő fegyveréül az akkor legjobb páncéltörő löveget, a 76 mm-es ZiS-3-at választották.
 
Az eredeti változat még zárt küzdőterű volt, a meghajtást két autómotor adta, amelyek egy-egy lánctalpat hajtottak meg. Az irányítás így nehézkes volt, ráadásul a váltóművel és a kormányművel is csak bajok voltak. Áttervezés után a T-70 harckocsi motorját kapta a jármű, és a küzdőtér tetejét is ekkor távolították el, a löveg jobb kiszolgálása érdekében. Ez a verzió a SU-76M jelzést kapta.
 
Bár azt hinnénk, hogy ez sebezhetőbbé tesz egy harcjárművet, ami például repeszgránát találata esetén így is van, ellenben kumulatív gránát becsapódásakor nem egyszer mentette meg a legénység életét a „kabrió-megoldás”. A kumulatív gránát páncélt áttörő, izzó, folyékony fémsugara ugyanis zárt térben halálos. Nyitott térben viszont nem feltétlenül.
 
 
A katonák azonban csak részben emiatt kedvelték a harcjárművet. Egyszerűbbé vált kezelése, igénytelensége is sokat hozzátett a közkedveltséghez. (A becenevekben ez érdekes módon ütközött ki. A legénységek „szuka”, „kurv@”, vagy „kurvácsk@” névvel illették járműveiket, illetve a némileg hasonló külső miatt nem volt ritka az „üregfarú Ferdinand” elnevezés sem…
 
Könnyű súlya miatt szinte egyedüliként tudott mocsaras terepen is működni. Ennek Belorusszia és Ukrajna visszafoglalásakor különleges jelentősége volt, hiszen a hadműveletek jó része a Pripjaty-mocsarak területén folyt. Ilyen terepen olykor indirekt célzással, könnyű kisegítő tüzérségként is alkalmazták a SU-76-osokat. Különösen, mivel lövegemelkedése – paradox módon, hiszen alapvetően páncélvadászról van szó – a legnagyobb volt az összes szovjet önjáró löveg között.
 
Az ágyú maga kiválóan megfelelt könnyű és közepes harckocsik ellen. Még egy Párducot is ki tudott lőni – igaz, azt csak oldalról. A Tigrisekkel szemben viszont már tehetetlen volt a ZiS-3 löveg.
 
SU-85B néven tovább akarták fejleszteni, nagyobb, 85 mm-es löveggel, de mivel addigra megjelent a fejlettebb SU-85 páncélvadász, a terv megmaradt a prototípus szintjén.
 
Hiányosságai miatt gyártását 1945 közepén megszüntették. Viszont tovább szolgált mind a szovjet Vörös Hadseregben, mind a Szovjetunióval szövetséges fegyveres erőknél, így a Magyar Néphadseregben is. Így az 1956-os magyar forradalom harcaiban is szóhoz jutott, méghozzá mindkét oldalon. A hatvanas évekre azonban mindenütt kivonták a szolgálatból, eddigre teljesen elavult, és jobb eszközök voltak már elérhetők. A háborút túlélt példányok szinte minden orosz, ukrán, belorusz hadtörténeti múzeumban megtalálhatók, de akad kiállítva Észtországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Romániában, Angliában, az USA-ban, de még Afganisztánban és Kínában is.
 
Technikai adatok:
  • Súly: 10,6 tonna

  • Hossz: 4.88 m

  • Szélesség: 2.73 m

  • Magasság: 2.17 m

  • Személyzet: 4 fő

  • Páncélzat: 35 mm homlokpáncél, 16 mm oldalpáncél

  • Fő fegyver: 76 mm ZiS-3 páncéltörő ágyú

  • Motor: 2×GAZ-203 motor, 2×85 LE,

  • Sebesség: 45 km/h
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)
 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább