- Magassága: 1,95 méter
- Hossza: 5,38 méter
- Szélessége: 2,95 méter
- Tömege: 19,6 tonna
- Hatótávolsága (úton): 160 kilométer
- Páncélzata: 30-50 milliméter
- Sebessége: 40 km/h
- Motor: maybach hl 120 tr/ 12 hengeres, 300 LE
- Kezelők száma: 4 fő
- Tüzelőanyag tartály: 320 l
- Lőszer javadalmazás: 44 db
Lövegét, egy 7,5 cm-es Stuk 37 L/24-es harckocsi ágyú alkotta, mely 500 méterről 37, 1000 méterről a 35 milliméteres páncélzattal birkózott meg. Ez alig valamivel nagyobb, mint egy pisztoly hatása, de a mérnökök nem is páncéltörő szerepre akarták alkalmazni a típust. A főbb cél, a gyalogság támogatása, éppen ezért a lőszer nagy része, HE* gránátokból állt, kisebb része volt páncéltörő. A következő típus a B volt, de főbb adataiban alig különbözött elődjétől, inkább csak a gyermekbetegségeit javították. Ebből a típusból szintén elenyésző darabszámot gyártottak. Ezt követte a C, majd a D változat. Jelentős változtatás ezeken sem történt, mindössze apróbb javításokat, kiegészítéseket végeztek rajtuk (a C-D változatból összesen 200 darab készült a '41-es év folyamán).
Az E változat annyiban különbözött elődeitől, hogy (az eredeti szerző szóhasználatával) egy MG 34-es géppuskát hozott a Mikulás, mintegy ajándékba, az ellenséges gyalogság feltartóztatásának illúzióját fenntartandó. A géppuska lőszerkészlete 600 golyó volt. Ebből a változatból '41-től 42-ig terjedő gyártási időszakban 272-t készítettek.
StuG ausf. F
Itt változik meg a jármű szerepköre, az orosz viszonyokhoz „igazították" a gépet. Az eleddig csekély páncéltörő képességgel rendelkező L/24-es löveget lecserélték, egy StuK 40 L/43-as páncéltörő lövegre. Ez lehetővé tette, hogy a harcjármű az ellenséges páncélosokkal is sikerrel felvegye a harcot, így, már nem csak támogató szerepkörben volt bevethető. A löveg páncéltörő képessége: 500 méteren 91/108 1000 méteren 82/87milliméter, lőszertípustól függően. A lőszerkészlet nem változott, 1942 folyamán 359 készült belőle.
Az F8-as változat az F szériától lövegben különbözött, 7,5 cm-es StuK 40 L/48-as, hosszabb csövű változattal szerelték. Semmi más változtatást nem eszközöltek. Ebből 1942-ben 334 darab készült.
A G variáns különbözött leginkább elődeitől. Ennél a típusnál megnövelték a páncélzatot (30 milliméteres lemezeket erősítettek fel), a löveget csőszájfékkel látták el (így 1000 méteren 96 millimétert volt képes átütni a lövedék). Ezekkel a változtatásokkal együtt a harckocsi tömege is nőtt, mintegy 6 tonnával. '43-45-ig gyártották, összesen mintegy 8014 StuG gördült le a futószalagokról.
Ehhez a típuscsaládhoz tartozik, a teljesen más szerepkört betöltő StuH 42 is, mely nem rohamlöveg, hanem rohamtarack volt, felépítménye nagyrészt egyezett az ismertetett típusokéval, különbség a lövegekben volt. Ezt a változatot ugyanis 10,5 cm-es StuH 42 L/28 űrméret hosszú tarackkal szerelték.
Az E változat annyiban különbözött elődeitől, hogy felszerelték önvédelmi géppuskával (MG 34 majd 42), aminek lőszerkészlete 600 golyó volt. . Ebből a változatból '41-től 0942.ig terjedő gyártási időszakban 272-t készítettek.
Az adatokat kigyűjtötte, elemezte, és rendszerezte: HunBütyök, szövegesítette: Melezor
