Második világháború

 

A 2. világháború egyik legjobb harckocsitípusának fejlesztését 1937-ben kezdték el. Forradalmian új konstrukció volt: döntött páncélzatú test, melyet hegesztéssel szereltek össze; öntéses eljárással készült torony. Nagy előnye volt a típusnak, hogy az egyszerű technológia miatt kevésbé képzett személyzet is elvégezhette az összeszerelést, és a harctéren is könnyen javítható volt. Megbízható motorja a német harckocsiknál jóval nagyobb hatótávolságot biztosított számára. A T-34/76 1941-ben állt hadrendbe. A nyugati szakértők egybehangzó véleménye, hogy a T-34, első fellépésekor 1941-ben a Szovjetunió megtámadásakor tűzerőben, páncélzatban és mozgékonyságban minden más harckocsit felülmúlt. A T-34-es a legnagyobb lőtávolságról is ki tudta lőni a német Pz III. és Pz IV. harckocsit, ezek viszont csak kivételes esetben tudták leküzdeni. A kurszki csatában a Panther-eknek is méltó ellenfele volt. A T-34 páncélzata 45 mm volt, 30, 45 és 50° szögben döntve. A ferde páncélt a páncéltörő gránátok nehezebben ütötték át, könnyebben elcsúsztak rajta, vagy lepattantak róla. Két fő változatban készült. A már így is jelentős tűzerőt 1944-ben tovább növelték. A T-34/85-ös többek között a koreai, valamint az 1967-es és 1973-as arab-izraeli háborúkban is jelen volt. Nagyobb lövege miatt megnövelt méretű tornyot és vastagabb páncélzatot kapott.