A BT-7 harckocsi a BT-5 továbbfejlesztett változataként jött létre. Sorozatgyártását 1934/35-ben kezdték meg. Itt már jelen volt a csonka kúp alakú torony, az M-17-es (BMW kópia) motor, újfajta rádióantenna, a modernizált célzóberendezés, az átdolgozott lánctalp, futómű és a sebességváltó. 1937-től a V-2-es dizelmotor egy korai változatával szerelték fel BT-7-eseket, és BT-7M néven 1940-ig mintegy 800 darab készült belőlük. A dizelmotort párhuzamosan fejlesztették a BT harckocsikkal a Komintern gyárban, a fejlesztésbe besegitett a Repülőgépmotorok Központi Intézete (Centralnij Institut Avia Motornij) is. A tesztek kielégitőek voltak, és a motort V-2 néven standard harckocsimotorként rendszeresitették a Vörös Hadseregben. A BT-7-nek volt egy érdekes tulajdonsága: a nagy sebességének köszönhetően szinte ugorva tudott áthaladni kisebb terepegyenletlenségek felett. Ez a tulajdonság később szándékos ugrások kivitelezéséhez vezetett. A tereptől és a felépitett ugrórámpától függően a BT-7 akár 20 méterre is el tudott ugrani. A szándékos ugrások technikáját a Legfelsőbb Parancsnokság is jóváhagyta, és standard eljárásnak könyvelte el, amit harci körülmények között is végre kell hajtani. A BT-7-esek a japánok ellen a mandzsúriai harcokban mutatkozott be a 30-as évek végén, majd részt vettek Lengyelország megszállásában és a finnek elleni Téli-háborúban (1940). A típus karrierje a német inváziót követően, 1941-ben ért véget.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 5,66 m
-
Szélesség: 2,29 m
-
Magasság: 2,42 m
-
Súly: 14 000 kg
-
Legénység: 3 fő
-
Fegyverzet: egy 45 mm-es 20K/1934 harckocsi ágyú és 1 ill. 2 db 7,62 mm-es DT géppuska (a későbbi modelleken egy 7,62 mm-es légelhárító DT géppuska)
-
Motor: 500 LE-s M-17T
-
Sebesség: úton 86 km/h (úton)
-
Hatótáv: 500 km
-
Páncélzat: 13 mm
