Második világháború

1943 tavaszán a Tigris I első bevetéseivel szerzett tapasztalatok után a fegyverügyi hivatal egy új nehéz harckocsi kidolgozását kezdeményezte. Ennek a járműnek a Tigris I-gyel szemben a lövedékek becsapódásának jobban ellenálló formát kívántak adni, hasonlóan a Párduchoz. A tervezőasztalokon megszületett a Tigris II vagy Királytigris, sorozatgyártása 1944 januárjában indult meg. Teljesen új futóművet és hatásosabb löveget kapott. Súlya 11 tonnával meghaladta a Tigris I-ét. Ez lett a Sd. Kfz. 182. A kb. 70 tonnás jármű méltó ellenfélnek bizonyult olyan járművekkel szemben, mint a T-34/85, ill. KV harckocsik. A nagy súly miatt azonban romlott a lóerő/tonna viszony, azaz a mozgékonyság, sebesség, és a hidak többsége sem volt alkalmas ilyen teher elviselésére. Szállítani speciális pőrekocsin lehetett, akárcsak a Tigris I-et, és bevagonírozás előtt ugyanúgy keskenyebb szállítólánctalpra kellett kicserélni a normált. A Porsche és a Henschel gyárak rivalizálása itt is megnyilvánult. Az első 50 alvázra a Porsche gyár által gyártott torony került. Ennek formája sokkal kedvezőbb volt, de gyártása is igényesebb, komplikáltabb technológiát követelt. Ezt a tornyot eredetileg a Porsche-féle Tigris I. harckocsinak szánták, amely végül is nem került sorozatgyártásra. Az 51. példánytól az ún. Henschel-féle, lényegesen egyszerűbben gyártható tornyot szerelték, amelynek a formája nem volt annyira kedvező, de több lőszer fért el benne. Ezt a tornyot ismeri a szakirodalom "Produktionsturm"-nak is, azaz sorozatgyártott toronynak. A háború végéig 487 darab készült a két változatból. Először 1944 májusában a keleti fronton került bevetésre, ezt követően pedig a nyári normandiai- és az ardenneki csatában is alkalmazták. 1944 decemberében a Henschel a Tiger II. 33 tonnás, könnyű változatának (Klein Tiger) terveivel állt elő. A harckocsiba Maybach HL 230 P 30 motort szántak, melynek teljesítménye 630 LE volt. Mellső páncélzata döntött volt, vastagséga 80 mm, míg oldalsó páncélzatát a még fejlesztés alatt álló rétegezett páncélzattal akarták megoldani. A Klein Tiger fegyverzete egy 100 mm-es Krupp által készített PWK (Panzerwurfkanone) volt, mely 200 mm-nyi páncél átütésére volt képes. A Klein Tiger papíron maradt.