A Type 1 Chi-He közepes harckocsi alapjain számos változat készült, melyek közül a Type 3 Chi-Nu emelkedik ki. A 18,2 tonnás harckocsi a Chi-He páncéltestére épült, ám az eredeti tornyot leszerelték, és helyére új tornyot terveztek. A 47 milliméteres löveget így egy 75 milliméteres, nagy csőtorkolati sebességű ágyú váltotta fel, amelynél komolyabb fegyver a II. világháború éveiben nem került beépítésre japán harckocsiba. Páncélzata, futóműve, és meghajtása megegyezett az előd-típussal, ám a megnőtt tömeg miatt valamivel lomhább volt annál, és terepjáró képessége is romlott. A japán vezetés ezt a modellt az M4 Sherman elleni harcra szánta; ez volt az egyetlen páncélos a japán szárazföldi haderő állományában, amely eséllyel szállhatott volna szembe az amerikai harckocsival. A Chi-Nu prototípusát 1944 őszén mutatták be, a hadsereg rögtön meg is rendelt belőle egy nagyobb szériát. A sorozatgyártás azonban az amerikai légitámadások kövezkeztében csak vontatottan indult be, így 1945 nyaráig alig öt tucat példány készült el. Az átadott harckocsikat a hadvezetés a főszigetért vívott harcokban kívánta bevetni, ezért nem küldték ki őket az első vonalba, hanem a fontosabb nagyvárosok laktanyáiban állomásoztatták, várva az amerikai hadsereg invázióját.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Méretek - hosszúság 5,63 m; szélesség 2,41 m; magasság 2,68 m
-
Súly: 18 200 kg
-
Személyzet: 5 fő
-
Fegyverzet: egy 75 mm-es Type 3 löveg, és egy 7,7 milliméteres Type 97 géppuska
-
Páncélzat: 12-80 mm
-
Hatótáv: 210 km
-
Motor: egy 240 LE-s (179 kW) léghűtéses Mitsubishi Type 100 V-12 dízelmotor
-
Teljesítmény: max. sebessége úton 39 km/h
