A japán hadsereg 1935-től kezdve használta vontatási és felderítési feladatokra a brit Carden-Loyd VIb alapjaira épített 94 típusú páncélost, ám az apró tankocska nem felelt meg a csapatok igényeinek. A váltótípus tervezése során a konstruktőrök megtartották az eredeti alvázat, ám a felépítményt teljesen átépítették. A 48 lóerős motort a páncéltest hátsó részébe költöztették, a tornyot pedig a felépítmény közepére helyezték át. A kis méretek miatt a toronyba mindössze egy 37 mm-es löveg került, másodlagos fegyverzettel a Te-Ke nem rendelkezett. Már a prototípus bemutatásakor is nyilvánvaló volt, hogy a jármű harctéri alkalmazhatósága erősen korlátozott, ám oly nagy szükség mutatkozott a Type 94 Te-Ke leváltására, hogy a hadügyminisztérium a sorozatgyártás mellett döntött. Az első példányok 1937-ben álltak csapatszolgálatba, felbukkantak Kínában, majd megjelentek a csendes-óceáni térség szigetein is. Összesen 593 db került gyártásba, de 1943-ban már megkezdték a típus fokozatos kivonását, a megmaradt könnyű páncélosokat a továbbiakban csak vontatóként alkalmazták. Alvázán alakították ki a
Type 98 So-Da csapatszállító járművet.