A Char C2 – avagy FCM C2 – története az első világháborúban kezdődött. Ekkor, még az első tankbevetések előtt adott le rendelést Mouret tábornok, a tüzérség helyettes parancsnoka a Toulon melletti Forges et Chantiers de la Méditerranée (FCM) gyárnak – eredetileg hajógyár volt ez –egy szupernehéz harcjármű kifejlesztésére. Nem mintha a francia hadseregnek akkor még igénye lett volna ilyenre: a virágzó korrupció miatt voltak az ilyen állami megrendelések hasznosak a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező cégeknek. Nem meglepő, hogy az FCM se erőltette meg magát. Konkrétan semmit nem csináltak az állami pénz felvételén kívül.
A Char 2C korabeli festményen
Közben azonban a háborús lelkesedés mélypontra került. Az állóháború sarába beragadt seregek elképesztő véráldozatok árán se tudtak mit kezdeni egymással. Ebben az elkeserítő helyzetben került sor az angol Mark I tankok első bevetésére. A francia közvélemény viszont ez után élénken kezdett érdeklődni a saját harckocsi-fejlesztés kérdése iránt. Ez felrázta Mouret-t is, aki innentől személyes irányítása alá vette az FCM projektjét. A gyár persze semmit nem tudott felmutatni, és azt sem tudták, hogy fogjanak hozzá a fejlesztéshez.
Ugyanekkor viszont már készültek a forradalmian korszerű, minden későbbi harckocsi előképének tekintett Renault FT-17 tervei. Mouret tehát szabályosan könyörögni kezdett Louis Renault-nak, hogy segítsen a munkában. Szerencsére Renault emberei közt volt egy mérnök, akinek már voltak elképzelései egy nehéztankról, így 1917 elejére sikerült egy fa makettet elkészíteni.
Színes oldalnézeti rajz a Char 2C-ről
Csakhogy ekkorra a nehézharckocsiknak komoly ellensége támadt. A francia páncéloserők parancsnoka, Jean Baptiste Eugène Estienne tábornok az FT harckocsik híve volt, és tartott attól, hogy a nehézpáncélosok felemésztenék a francia ipar lehetőségeit. Ezért Joffre tábornokkal is kapcsolatba lépett a program törlése érdekében, amit Joffre – újra lobbiérdekekre, vagyis „politikai nyomásra" hivatkozva – elutasított.
Mindezen nehézségek ellenére – és annak dacára, hogy az FT-k mellett párhuzamosan készültek a Schneider „Orrszarvúk" és a St. Chamond harcocsik is - megkezdődtek a munkák a Char 2C típuson is. Közben ugyan Albert Thomas, fegyverkezési miniszter a nivelle-i kudarc miatt a páncélosok megszüntetését akarta elérni, és mivel Mouret újraindította a gyártást, ez Mouret állásába került. De „gyermeke" ekkorra már meggyőzte a hadvezetést: Pétain marsall 300 darab FCM tankot igényelt 1919. márciusára, a háború viszont előbb véget ért. Így csak a prototípus készült el, majd a háború után még kilenc darabot gyártottak. A 10 darab nehézharckocsi 1921-ben állt rendszerbe.
A személyzet beszáll
A Char 2C 69 tonnás szörnyeteg volt, a Királytigris megjelenéséig a legnehezebb harckocsi a világon. Hossza meghaladta a 12 métert! Két toronnyal rendelkezett: a főtorony a törzs elején egy 75 mm-es löveget foglalt magába, a segédtorony hátul helyezkedett el, és géppuska volt beleépítve. Mindezeken kívül három géppuska növelte a gyalogság ellen bevethető tűzerőt. Nem kevesebb, mint hét benzintartályt építettek be, összesen 1260 liter űrtartalommal, amivel a harckocsi 150 km-t tehetett meg. A futómű oldalanként 39 futógörgőt tartalmazott, így a visszafutógörgőkkel, a meghajtókerekekkel és a láncfeszítő kerekekkel együtt összesen 90 kerék biztosította a mozgást!
A roncson jól megfigyelhető a sok kisméretű futógörgő – a francia harckocsik egészen a II. világháború utánig ezt a rendszert alkalmazták
Bár a 30-as évek végére a típus teljesen elavult, az 1938-as mozgósításnál mind a 10 harckocsit reaktiválták. Sebezhetőségükkel tisztában voltak, ezért harci cselekményektől távol akarták tartani őket. A 10 tank a propaganda fegyvere lett. Mindegyiket régi francia tartományokról nevezték el, és propagandafilmek szereplői lettek. A korai francia filmhíradókban lehetett látni, ahogy erődöket rombolnak le – ezek kiöregedett francia erődök voltak. A német előrenyomulás elől folyamatosan menekítették őket, míg egy vasúti kiürítéskor egy kigyulladt üzemanyag-szállító vonat miatt a nyílt pályán rekedtek. Ekkor – nehogy ellenséges kézre kerüljenek – robbanótöltetekkel megsemmisítették mindegyiket. A német propaganda persze azt állította, hogy Stukák bombázták szét a szerelvényt. Harci pályafutásuk tehát így a II. világháborúra esett, de ekkor is csak a propaganda frontján szolgáltak...
A 2C-k végállomása – a vasúti szerelvény roncsai
Az egyik harckocsit több-kevésbé épen sikerült így is zsákmányul ejteni. Ezt Berlinben állították ki, de 1948-ban nyoma veszett. Egyes spekulációk szerint ma is megvan Moszkvában, a Kubinkai Harckocsimúzeumban – de kiállítva nincs.
Technikai adatok:
-
Súly: 69 tonna
-
Hossz: 10.27 m (árokáthidaló támasztékkal 12.5 m)
-
Szélesség: 3 m
-
Magasság: 4.09 m
-
Páncélzat: 45 mm
-
Fő fegyver: 75 mm löveg
-
Másodlagos fegyverzet: Négy 8 mm géppuska (három gömbbefogással elöl és kétoldalt, egy a hátsó toronyban)
-
Motor: 2 x 250 LE
-
Sebesség: 15 km/h
-
Személyzet: 12 fő
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)