Crusader cirkáló harckocsi

A Cirkáló, MKVI vagy A15 Crusader harckocsi az elsődleges cirkáló típusú harcjárműve volt a Brit hadseregnek a II. Világháború korai szakaszában, természetesen a legfontosabb brit harckocsi volt az Észak-Afrikai hadjáratban.

A Crusader sebességével és mobilitásával a brit harckocsizók szívébe lopta magát, ugyanakkor a QF 6 fontos ágyújával képes volt megsemmisíteni a korai PzIII és PzIV példányokat szemtől szembeni összecsapásokban. 1942 végére a példányokat visszahívták szervízelni, többek között a fegyverzet fejlesztésére, amit a Tigrisek megjelenése miatt sürgettek, és a motor túlhevülési problémáinak megoldására, amit a magas sivatagi hőmérséklet okozott elő. Ezeknek a problémáknak köszönhetően a Crusaderek-et fokozatosan kivonták a szolgálatból, és helyette az amerikai utánpótlással érkező Sherman közepes harckocsikat kezdték el használni. A következő brit cirkáló páncélos, amit széleskörűen fognak használni a Cromwell nehéz cirkáló harckocsi.

Fegyverzet és felszerelés

1938-ban a Nuffield Mechanization & Aero Limited előállította az A16-os nehéz cirkáló prototípust, ami Christie futóműre épült, viszont a General Staff könnyebb és olcsóbb harckocsit keresett. A kérésnek eleget téve készült el az A13 MkIII. Cirkáló harckocsi, amit Tank Cruiser MkV néven állítottak szolgálatba de Covenanter néven is ismert. A Nuffield 1939-ben felajánlotta a lehetőséget, hogy a cég is részt vegyen a Covenanterek gyártásában, főleg a tornyok kialakításában. Később a Nuffield változtatott a tornyok kialakításán, ezeket a harckocsikat nevezzük Cruiser MkVI Crusader-eknek, a General Staff A15 néven említi. Habár a Crusader harckocsit a Covenanter-ek fejlesztett verziójaként szokták nevezni, valójában két egymással párhuzamosan folyó fejlesztésről van szó.

Crusader valahol Észak-Afrikában, Battleaxe hadművelet, 1941 Június 15-17

A Covenanter-t és a Crusader-t már a „ tervezőasztalról" megrendelték, ami annyit tesz, hogy nem épültek belőlük prototípusok(!). A későbbi kezdéssel szemben, első vezethető Crusader harckocsi hat héttel előbb készen állt, mint az első bevetésre kész Covenanter.

A korábbi Christie féle „cirkálókkal" szemben (A13, Marks III, IV és a Mark V Covenanter) a Crusader nem 4, hanem 5 futógörgővel rendelkezett mindkét oldalon, ezáltal javították a súlyelosztást, így az előbbi példányok 14 tonnája helyett a Crusader közel 20 tonnát nyomott. A 810 mm-es átmérőjű görgők hegesztett acélból készültek tartós gumi felnikkel a szélükön. Az oldalak külön lemezekből épültek fel köztük a lengőkarok találhatók. Covenanter-től eltérő motorral, kormányzó rendszerrel rendelkezett, valamint hagyományos hűtőrendszerrel rendelkezett radiátorokkal a motortérben. A harckocsi baloldalára felszereltek egy kézzel irányítható kiegészítő tornyot, amibe egy Besa géppuskát építettek. A Besa-torony irányítása igen csak nehézkes volt, ezért a legénység többször is leszerelte.

Az A13 és az A15 modellek ugyanazzal a toronnyal voltak felszerelve- igen csak sokszögű volt, a fém lapok egymásra voltak fektetve. A sokszögű torony oka a maximális térkihasználása volt. A korai példányok tornyán az öntött lövegbölcsőben csak egy löveg volt beszerelve, igaz ezen példányok tornyait is lecserélték a későbbi megszokott öntött fém lövegbölcsőkben, amiben a 6 fontos ágyú mellett egy Besa géppuska, és egy irányzó teleszkóp is helyet kapott, habár ezekről a tornyokról eltávolították a parancsnoki nyílást, így hiányzott a harckocsikról a periszkóp.

Bevetések

A Crusader-ek az Afrikai hadjárat alap harckocsija volt a Szövetséges haderőknek. Már az Afrika hadjárat befejezése előtt kezdték felváltani az amerikai utánpótlással érkező M3 Grant és M4 Sherman típusok. Gyakori hibájának mondható el a motor meghibásodása, habár a brit harckocsizók jobban szerették, mint a Matilda-kat és Valentine-okat. Német vetélytársai főleg a PzII; PzIII; PzIV harckocsik voltak. Ezeket a típusokat sebességben és mobilitásban felül is múlta, 6 fontos ágyúja elegendő volt mind három típus megsemmisítésére, ugyan akkor 40 mm-es frontpáncélja egyedül a PzII ellen nyújtott megfelelő védelmet. Észak-Afrika után nem kapott semelyik fronton kiemelt szerepet, 1945-ig használták kiképzésre és gyakorlatozásra.

Paraméterek

Típus: cirkáló harckocsi
Gyártó ország: Egyesült Királyság
Szolgálatban 1941-1945 között, a II. Világháborúban
Gyártó: Nuffield
Tervezés:1939/1940
Megbízott gyártó: Nuffield Mechanization & Aero Limited
Gyártás: 1940-1943
Legyártott mennyiség: 5.300 db
Súly: 18,8t-19,7t ( teljes felszereléssel 19,1t-20t)
Hossz: 5,97m
Szélesség: 2,77m
Magasság: 2,24m
Kezelőszemélyzet: MkIII.: 3 fő (parancsnok, vezető, irányzó), MkI; MkII.: 4 vagy 5 fő (parancsnok, vezető, irányzó, töltő, kiegészítő torony célzó)
Front páncél vastagsága: MkI.: 40mm, MkII.: 49 vagy 51 mm
Főfegyverzet: MkI;MkII:QF 2 fontos(40 mm) löveg, 110 szabadalmazott lőszerrel, MkIII.: QF 6 fontos(57 mm) löveg, 65 szabadalmazott lőszerrel
Másodlagos fegyverzet: 1 vagy 2 Besa géppuska, 4.950 szabadalmazott lőszerrel
Motor: Nuffield Nuffield Liberty Mark II, III, vagy IV
27-literes V-12 benzines motor
340 lóerő (254 kW) 1,500 fordulaton
Futómű: Christie
Üzemanyag kapacitás: 110 liter (+ 30 kiegészítő tartályban)
Hatótávolság: 322 km úton; 235 km terepen
Sebesség: 43 km/h úton, 24 km/h terepen