Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
Az első olvasatra könnyen fantazmagórikusnak és komolytalannak tűnő fegyvereket a folyamatos és egyre súlyosabb károkat okozó szövetséges légitámadások elleni eszközökként fejlesztették ki 1945 elején. Bár a túlzóan merész tervek a háború elején még valószínűleg a hadvezetés ellenállásába ütköztek volna, az 1945-ös év beköszöntével az OKH már szinte válogatás nélkül finanszírozott olyan programokat, amik az adott helyzetben akár minimális sikerrel kecsegtetett volna. Egy osztrák mérnök, Dr. Zippenmayer által felvázolt szélágyú koncepciója minden furcsasága ellenére elnyerte a vezetés támogatását (főleg Adolf Hitlerét!) és a program zöld utat kapott. A Dr. Zippenmayer vezette csoport koncepciója a szélcsatornákban végzett áramlástani kísérletek adataira épült, amelyek során bebizonyosodott, hogy egy erős forgószél hatására a repülőgépek szerkezete komoly károsodást is szenvedhet, irányíthatatlanná teheti, sőt megrongálhatja vagy jobb esetben össze is törheti a gépek vázát. A csoport javaslatának a lényege az volt, hogy a robbantás segítségével zárt tűztérben előidézett, különlegesen kiképzett fúvókákon keresztül a levegőbe juttatott légáramlat képes lesz komolyabb pusztítást véghezvinni a kötelékben repülő bombázógépekben. A korai kísérletek azt mutatták, hogy az ambiciózus ötlet kiállja a gyakorlat próbáját: a prototípus (egy méretarányosan lekicsinyített változat) képes volt összetörni egy 10 cm vastag deszkát 200 m távolságból. De a projekt további sorsáról nem maradtak fenn hitelt érdemlő dokumentumok és adatok. Minden valószínűség szerint a prototípus hatótávolságát nem sikerült érdemben növelni, hogy alkalmazható legyen a nagy magasságban repülő bombázók ellen. Egyes jelentések szerint épült egy teljes méretű változat amit bevettettek egy híd védelmében.
Szélágyú
A Dr. Zippenmayer vezetésével működő csoport másik "találmánya" a hangágyú volt. amely abból az ötletből sarjadt, hogy bizonyos frekvenciájú és intenzitású hanghullámok képesek kárt tenni a mind a repülőgépekben és, vagy annak személyzetében. A furcsa szerkezetben metánt és levegőt égettek, az ezzel előidézett robbanásokat ezután hangtükrök segítségével irányították. Mivel a robbanások rövid időközönként követték egymást, ezért a hangjukat sikerült nagyfrekvenciájú hullámokká alakítani. Egyes jelentések szerint épült egy prototípus ebből a furcsa ágyúból, amit aztán teszteltek. A konstrukció hiányosságaiból adódóan azonban képtelen lett volna a hanghullámokat nagy magasságba feljuttatni és minden valószínűség szerint sosem került bevethető állapotba! A szélágyúból egyetlen egy példány élte túl a háborút (a vélemények megoszlanak, hogy a korai prototípus e az vagy a harcban is bevetett változat, nos ezt nem tudni), amit az amerikai katonák találtak meg a hillerslebeni lőtéren. A hangágyúról sem makett, sem tervrajzok, sem pedig prototípus nem maradt fent.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.
