1943-tól egyre világosabbá vált, hogy Németország a háborút nem nyerheti meg. Elvesztette a stratégiai kezdeményezést és egyre több frontszakaszon kényszerült védelembe. Egyre nagyobb szükség lett védelmi létesítményekre. A régebbi harckocsikat nemegyszer beásva alkalmazták, illetve tornyaikat használták erődelemként. Az Atlanti Fal és a német városok erődítési munkálatainál százával építették be a harckocsitornyokat a bunkerekbe. A Panzer IV harckocsi korai változatainak tornyaival is ezt tették kisebb módosítások után. Változtattak a búvónyílásokon, a figyelőprizmákon, a torony berendezésén és a lövegpajzson is. A földből csak a torony látszott ki. A kezelők a vastag betonból készült földalatti küzdőtérben helyezkedtek el.
