1944 májusában elkészült egy olyan kis tengeralattjáró terve – K jelölést kapta –, amelybe speciális hajtómotort, ún. „keresztbefutó” motort terveztek. Külsőleg még mindig hasonlított a Hecht–re, de a torpedók felfüggesztését már célszerűbben oldották meg. Később 127-es típusjelölést és új elnevezést kapott: Seehund (Fóka). Nagy előnyére vált, hogy felszíni menetnél az árnyképe rendkívül kicsi volt és igen jók voltak a merülési tulajdonságai. Az első három példányt 1944. június 30-án kezdték építeni. Ugyanekkor előirányozták további 1000 darab gyors sorozatgyártását a Német Birodalom különböző hajógyáraiban szétszórva. Végeredményben az összeomlásig 285 darabot adtak át belőlük a haditengerészetnek. A Seehund-okat 1945 januárjától vezették be, német források szerint portyáztak a Temze torkolatában és az angol partoknál is, ahol lehorgonyzott hajókat támadtak. 35 pusztult el harci cselekmények során, miközben 8 hajót semmisítettek meg, hármat pedig megrongáltak. Számos hajót a visszavonuló német csapatok süllyesztettek el, de kilenc darab átvészelte a háborút. A megmaradt Seehundok példányai napjainkban különböző német, amerikai és francia haditechnikai múzeumokban tekinthetők meg.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1944 júniusa
-
Méretek: hossz 11,865 m; szélesség 1,82 m
-
Vízkiszorítás: 12,3 tonna
-
Személyzet: 2 fő
-
Fegyverzet: két G7e típusú torpedó
-
Merülési mélység: 60 m
-
Meghajtás: egy 60 LE-s Büssing dízelmotor és egy 25 LE-s AEG elektromotor
-
Hatótávolság: felszínen 270 mérföld (7,7 csomó sebességgel); lemerülve 63 mérföld (2 csomó sebességgel)
-
Teljesítmény: max. sebesség felszínen 13 km/h; lemerülve 5,6 km/h
