1939-ben a német Birodalmi Légügyi Minisztérium (Reichsluftfahrtministerium - RLM) pályázatot írt ki egy modern szállító-repülőgép tervezésére, mellyel a szolgálatban álló Junkers Ju 52-es típust szerették volna felváltani. Az RLM felhívására végül a kasseli Gerhard Fieseler Werke GmbH repülőgépgyár mellett, az Arado és a Henschel cégek is beneveztek egy-egy modellel. Érdekes módon, míg a konkurens vállalatok hasonló konstrukciókkal rukkoltak elő, addig a Fieseler vezetése egy másfajta szerkezetet álmodott meg. 1939 végén már neki is láttak Kasselben egy többcélú katonai szállító-repülőgép tervezésének, mely kezdetben csak Projekt P 30-as gyári jelzés (máshol P 29) alatt futott, és csak később kapta az RLM-től a Fieseler Fi 333-as típusszámot.
A tervezők végül a repülőgépről - rövid időn belül - két variánst is bemutattak az RLM illetékeseinek. Az egyik változatot önálló rakodótérrel, a másikat a nélkül vázolták fel. Végül egy igen ötletes köztes megoldás született. A Fieseler szakemberei ugyanis egy rendkívül keskeny törzsű repülőgépet rajzoltak meg, amely alá egy különálló, ún. szállítómodult lehetett volna felszerelni. Ez a „mobil szállítóegység", a hadműveleti bevetéseknek megfelelően alkalmas lett volna személy-, és teherszállításra, valamint ejtőernyős, egészségügyi, vontató, vagy akár üzemanyag-szállításra is. A konténer nélküli repülések alkalmával, pedig a repülőgéptörzs alá különféle utász-felszereléseket, vagy roham- és motorcsónakokat, esetleg repülőképes vadászrepülőgépeket (illetve különböző részegységeket: pl. repülőgéptörzseket, szárnyakat stb.) is függeszthettek. Éppen ezért - a szállítómodul miatt - tandem elrendezésű merev főfutókat terveztek, melyeket úgy meghosszabbítottak, hogy a különféle „függesztmények" elférjenek közöttük. (Emiatt nem lehetett a hárompontos futóműveket behúzni, ami rontotta a repülési paramétereket: ugyanis nőtt a légellenállás, a várható maximális sebesség pedig csökkent.) A nagyobb terhek elviselését szolgálták az erős, robosztus futóművek, valamint a nagyméretű szárny-kialakítások is. A törzsbe és a szárnyakba viszont éppen ezért nem terveztek külön rakodótereket.
Az RLM-től kezdetben 3 prototípus megépítésére érkezett megrendelés, melyeket különféle futóművekkel kellett volna megépíteni. Éppen ezért, egy kisebb változatú tandem futóművel, önálló kísérleteket kezdtek először egy Fieseler Fi 156 „Storch", majd egy Messerschmitt Bf 108 „Taifun" típusú gépen is. A Fi 333 mintapéldányait kettő darab egyenként 1000 LE-s (735 kW-os) BMW-Bramo 323D, léghűtéses csillagmotorral tervezték felszerelni. A prototípusokat az előzetes számítások szerint 1942-re kellett volna befejezni. Időközben azonban 1941. tavaszán a Rechlin-i kísérleti állomáson (Erprobungsstelle) az RLM szakértői alaposan megvizsgálhatták a Fieseler (P 30) és az Arado (E 440, később Ar 232) fából készített makettjét. Az összehasonlító eredmények tükrében az Arado szállítógépét aztán jobbnak ítélték, ezért a Fieseler további munkálatait leállították. Így végül a Fi 333-as még a prototípus szintjéig sem jutott el, ráadásul a futómű-kísérletek terén sem sikerült érdemi eredményeket elérni.
Tervezett műszaki adatok:
-
Fesztávolság: 30,0 m
-
Hosszúság: 22,0 m
-
Magasság: 5,8 m
-
Üres tömeg: 6100 kg
-
Teljes tömeg: 11.500 kg
-
Max. sebesség: 300 km/h
-
Minimális sebesség: 65 km/h
-
Hatótávolság: 1500 km
Felhasznált irodalom:
Heinz J. Nowarra: Die Deutsche Luftrüstung 1933-1945, Bernard & Graeffe Verlag, Koblenz 1993.
http://de.wikipedia.org/wiki/Fieseler_Fi_333
http://www.historyofwar.org/articles/weapons_fieseler_fi_333.html
Írta: Kiss Kálmán