Második világháború

A gép első változatának a terveit a Messerschmitt iroda mérnöke, Hans Hornung mindössze kilenc nap alatt alkotta meg. A rövid és széles géptörzs orrát két beömlőnyílás fogta közre, amelyek a törzs hátsó részében helyett kapott He S 011 gázturbina megfelelő táplálásáról gondoskodtak. A vadász fegyverzetét az orr alsó részében elhelyezett MK 108 gépágyúk alkották, de a gép képes volt ezen kívül még egy 500 kilós bomba szállítására is. Az orrfutóval szerelt Me P.1101 terveit a további fejlesztések során jelentősen átalakították. A program második lépcsője 1944. augusztus 30-án startolt: a továbbfejlesztett példány elődjénél vékonyabb és karcsúbb volt, a mérnökök az aerodinamikai tulajdonságok javítása mellett főleg az alkalmazható fegyverek arzenáljának a bővítésre helyezték a hangsúlyt. A Me P.1101 L elődjeitől elsősorban Lorin típusú turbógázturbinájában és változtatható szárnyállásában különbözött, a vezérsíkokat a földön, még felszállás előtt lehetett volna a két előre meghatározott pozícióban rögzíteni. Miután a gép modelljén végzett szélcsatorna-kísérletek némileg ellentmondásos eredményekhez vezettek, a Messerschmitt iroda úgy döntött, hogy megépíti a prototípus első példányát, és elkezdik a berepüléseket.

1944 novemberében elkezdődött a gyártás előkészítése, amely a háborús helyzet és a nyersanyagszállítások miatt akadozva haladt. Az első berepülések időpontjaként az iroda 1945 júliusát jelölte ki. Április, 29-re, mikor az Oberammergauban található gyárat elfoglalták az amerikai csapatok, a prototípus már 80 százalékban készen állt. A Me P.1101 V1-et augusztus során az amerikai hadvezetés a Buffaloban található Bell Aircraft Company telepére szállíttatta, ahol átalakították a gép fegyverze- tét, és az eredeti hajtóművet egy Allison J35 típusra cserélték. A Bell cég számos berepülés hajtott végre az általuk továbbfejlesztett Me P.1101 V' vadásszal. A német konstrukció később az X-5 program, majd a koreai háború legjobb amerikai vadászgépének, az F-86-nak az alapját képezte. A világ egyik legérdekesebb prototípusa mélyen méltatlan véget ért: az '50-es évek elején az egyetlen létező példányt az amerikaiak múzeumi elhelyezés helyett egyszerűen az ócskavastelepre hajították.