Második világháború

 

 

1943-ban a Toldi harckocsik már egyáltalán nem feleltek meg a korszerű páncélosokkal szemben megfogalmazott alapkövetelményeknek, és mivel a váz 10t-nál nehezebb felépítményt nemigen bírt el, 1944-ben a Toldi vázára a német Marder sorozat mintájára egy páncélvadászt terveztek. A Toldi páncélvadász munkálatai 1944 elején kezdődtek meg a Ganz gyárban. A típusból egyetlen prototípus készült.

 

A gyárban a szakemberek eltávolították az eredeti Toldi harckocsi tornyát, a helyére egy modern és erős 75mm-es páncéltörő löveget építettek be. A harckocsinak a Marderhez hasonlóan hátul és felül nyitott tüzelőállása volt, amit csupán vékony 5-13mm vastag lemezek védtek. A felépítmény igencsak magasra sikerült, ami tovább rontotta a páncélvadász taktikai értékét. A páncéltest hátuljára egy nagyméretű dobozt szereltek, amelyet lőszertárolásra és a súlypont kiegyenlítésére alkalmaztak. A Toldi többi komponense a rádiója, futóműve, motorja, erőátviteli rendszere változatlan maradt. A páncélvadász mozgatásáról a Büssing 155 LE-ős NAG, 8 hengeres 7913 köbcentis motorja gondoskodott, ami közúton maximum 50 km/h-ás sebességet biztosított neki.

 

 

1944 elejére mire a páncélvadász elkészült már nem számított igazán korszerű fegyvernek. Ugyan 75mm-es lövege modernnek és erősnek számított magas felépítménye és gyenge páncélzata miatt nem lett volna a modern szovjet fegyverek méltó ellenfele. A prototípus tesztelésre is került, de sorozatgyártására vagy csapatszolgálatba állítására sosem került sor, - annak ellenére, hogy a Honvédség igényt tartott rá - erre kielégítő magyarázatot ad a gyárak túlterheltsége és a jelentős nyersanyaghiány.