Magyarország első - és utolsó - saját fejlesztésű harckocsijainak a története 1932-ben kezdődött. A magyar származású, de Angliában élő Straussler Miklós tető alá hozott egy nem mindennapi szerződést: a magyar Weiss Manfréd gyár és a Brit Védelmi Minisztérium között, páncélkocsik gyártásáról! Abban az időben, amikor Magyarország épp az antanthatalmak előírásai miatt nem gyárthatott, és nem tarthatott fenn páncélosokat! A szerződés teljesedésbe is ment, a magyar fejlesztésű páncélautót Angliában továbbfejlesztették. (Aztán ebből lett a Csaba páncélautó.)
V-3 harckocsi úszótestekkel
Straussler ekkor tett egy ajánlatot harckocsifejlesztésre. Volt ugyanis egy saját tervezésű alvázterve, ami ráadásul vegyes futóművű volt (lánctalpas és kerekes). A lehetőséget meg kellett ragadni, ugyanis az antanttal nem lehetett egyezkedni, ebben az időben pedig még Németország sem rendelkezett tankokkal így egyedülálló előnyt jelenthetett volna, ha Magyarország Közép-Európában elsőként piacra lépett volna egy harckocsival! Ennek ellenére elutasították Strausslert! Helyette Fejes mérnököt bízták meg a tervezéssel, de ebből sem lett semmi, mert közben a Honvédelmi Minisztérium megvásárolta a hasznavehetetlen olasz Ansaldo kisharckocsikat. 1934-ben Straussler újra felajánlotta a licenciát, amit ekkor már elfogadtak. Az alváz lényege az volt, hogy a lánchajtó kerekek nem voltak megemelve, hanem érintkeztek a talajjal, így a lánctalpak leszerelése után azonnal alkalmas volt az alváz a kerekes járműként való működésre. Ráadásul mind a négy nagykerék meghajtott volt, tehát ha kerekes módban akarták használni a harckocsit, négykerék-meghajtású járművet kaptak. Igaz, a kormányozhatóság kerekeken elég rossz volt, mert hagyományos harckocsi-kormányszerkezetet építettek bele.
V-3 harckocsi átkelése a Dunán
1934-ben kezdték a konstrukciós munkákat, és 1935-re készen állt az első példány, torony és fegyver nélkül. Ezért kapta a V-3 (Vontató) jelzést is. A gyenge anyagminőség és a Straussler futómű gyermekbetegségei miatt továbbfejlesztésre szorult. Ráadásul túl sokat kívántak a harckocsitól. Kétéltűnek is kellett lennie, amit megoldottak ugyan két nagy, pontonszerű úszótesttel, amit belülről le is lehetett kapcsolni, de régi igazság: ami mindenre jó, semmire nem jó igazán...
V-4 harckocsi prototípusa
A V-4 harckocsi a V-3 továbbfejlesztése volt. Fő műszaki adataik megegyeztek, de a V-4 futóműve sokkal fejlettebb volt, és jó terepjáró-képességet eredményezett. Megoldották a leszerelt lánctalp felmálházását is a tankra, így azt magával is vihette. Az átállítás 6 főnek 25-30 perc időt vett igénybe, a láncok felmálházásával együtt egy órát. Erősebb motort raktak bele, és először ez kapott fegyvert, egy 40 mm-es ágyút és egy 8 mm-es ikergéppuskát. A csapatpróbák eredménye kielégítő volt, de volt hová fejleszteni: nagyobb tornyot készítettek, hogy az ágyú mellé még egy párhuzamosított 8 mm-es géppuska elférjen, és a személyzet 3 főről 4-re emelkedhessen. A kortárs harckocsiknál semmivel sem volt rosszabb, holott a magyar iparnak ilyen irányú tapasztalata nem volt. S bár a páncéltest páncéllemez helyett vasból volt, a későbbiekben megoldott lett volna a páncélból való gyártás is.
V-4 harckocsi
Ennek megfelelően javasolták a tank rendszeresítését, méghozzá a hadászati súlypontképzés eszközeként.
Mégsem lett ebből semmi. A V-4 mellé, tartalékként megrendelték a svéd Landsverk gyár L-60 kisharckocsiját is, ebből lett azután a Toldi könnyű harckocsi. A lobbi azonban akkor is nagy úr volt. A szándékosan részrehajlóan kiválasztott tesztterepen a svéd tank jobban teljesített a magyarnál, így annak ellenére az nyert, hogy még sok átalakítás kellett hozzá, mire bevethető lett tényleges harckocsiként...A V-4 így a méltatlanul elfeledett fejlesztések közé került.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 3,64 m
-
Szélesség: 2,314 m
-
Magasság: 2,01 m
-
Hasmagasság: 0,3 m
-
Sebesség: Keréken 45 km/h; Lánctalpon: 35 km/h; Vízen: 8 km/h
-
Páncélzat:Homlokpáncél: 23 mm; Oldalpáncél: 13 mm; Haspáncél: 9 mm
-
Mászóképesség: 40 fok
-
Gázlóképesség: 0,9 m
-
Fegyverzet: 1 db 40 mm-es löveg; egy 8 mm-es ikergéppuska; és egy 8 mm-es párhuzamosított géppuska
Írta: Bársony Atilla
