A forgószárnyú repülőszerkezetek születésénél ott voltak az oroszok is - Szikorszkij, Jurjev elméleti munkáikkal, igaz, nem túl sikeres kísérletekkel. A fejlesztés azonban a cári rendszer bukása és jó néhány szakember külföldre menekülése után sem állt le. Az eredmény akkor mutatkozott meg, amikor a Vörös Hadsereg légierejébe - új fegyverként - 1941 nyarán bevonult az autógiro. Ezt a gépet - az A-7-3a típust - a maga korában erős fegyverzete miatt joggal nevezhetjük az első fegyveres forgószárnyasnak. A csillagmotor hengerei között tüzelt egy szinkronizált, 7,62 mm-es PV-1 géppuska, a megfigyelő kezelte a körsínre erősített, forgatható DA típusú 7,62 mm-es dobtáras ikergéppuskát, a szárnyak alatt 4 db FAB-100 bomba függesztésére, emellett 6 db 82 mm-es RSz-82 nemirányított rakéta felrakására volt lehetőség, melyek közül a két belsőt hátrafelé lehetett indítani! A gép hasznos (harci) terhelése 750 kg volt, 2-2,5-szer több, mint külföldi kortársainak. A gép ősatyja itt is - mint jó néhány más esetben - a Ciewa-féle autógíró, konkrétan a C-8 típus volt. A háború kitörésekor az elkészült 5 gépből egy autógíró-századot hoztak létre. A gépek a 24. hadsereg állományába kerültek, és főleg futártüzérségi tűzhelyesbítő, partizántámogató és éjszakai röpcédulaszóró feladatokat végeztek, amíg el nem pusztultak a háború végére.
TECHNIKAI ADATOK (Kamov A-7-3a)
-
Méretek: rotorátmérő 10,40 m; hossz 7,30 m; magasság 3,58 m
-
Súly: 1550 kg (üresen); 2300 kg (harckészen)
-
Személyzet: 2 fő
-
Fegyverzet: egy szinkronizált, 7,62 mm-es PV-1 géppuska, egy forgatható DA típusú 7,62 mm-es dobtáras ikergéppuska, és 4 db FAB-100 bomba vagy 6 db 82 mm-es RSz-82 nemirányított rakéta
-
Motor: egy 480 LE-s PD M-22 csillagmotor
-
Hatótávolság: 500 km
-
Teljesítmény: max. sebessége 218 km/h; min. sebessége 488 km/h; csúcsmagasság 4700 m
