A Szovjetunió nyugati szövetségesekhez képest sokkal nehezebben jutott el az első generációs sugárhajtású repülőgépek elkészítéséig és hadrendbe állításáig. Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, mivel a szovjet mérnökök már az 1930-as években komoly kutatásokat és kísérleteket végeztek a sugárhajtóművekkel. Első ilyen hajtóművüket A. M. Ljulka tervezte RD-1-es jelöléssel, melyet már 1941-ben kipróbáltak, és a rakétameghajtás területén is nagy tapasztalatokkal rendelkeztek. 1941. júliusában, néhány nappal a német invázió megkezdése után, Bereznyak és Iszajev tervezők benyújtották a BI-1-es rakétahajtású vadászgép tervét a Honvédelmi Bizottsághoz. A grémium jóváhagyta az elképzelést és azonnal öt prototípust rendeltek, melyek közül az első negyven nap múlva el is készült. A repülőgép hajtómű nélküli vitorlázórepülésére 1941. szeptember 10-én került sor, ezt az első hajtóműves felszállás is hamarosan követett 1942. május 15-én. Jó néhány előszéria gép épült, melyek egy erre a célra létrehozott különleges alakulathoz kerültek kiértékelésre. Mivel a BI-1 nem volt képes túlszárnyalni a 600 km/órás sebességet, illetve egyéb technikai problémák is felmerültek, a rakétahajtású vadász programját törölték.
TECHNIKAI ADATOK (BI-3)
-
Méretek: fesztáv 6,60 m; hossz 6,40 m; magasság 2,06 m
-
Súly: 790 kg (üresen); 1680 kg (harckészen)
-
Személyzet: 1 fő
-
Fegyverzet: két darab 20 mm-es ShVAK gépágyú
-
Motor: egy 1100 LE-s D-14-1100 rakétahajtómû
-
Teljesítmény: max. sebessége 600 km/h; csúcsmagasság 10 000 m
