A 30-as években Vasilij Degtyarev a PPD géppisztolyok tervezője nagykaliberű géppuskák tervezésével kezdett foglalkozni. 1930-ban elkészítette a DK géppuskát, de az elégtelen tárkapacitás (30 db) és az alacsony tűzgyorsaság miatt nem alkalmazták és csak kis mennyiséget gyártottak belőle 1933 és 1935 között. G. S. Spagin a géppuskát áttervezte és hevederes lőszeradagolóval látta el. A gázelvezetéses fegyver 1938-ban jelent meg, a Vörös Hadsereg 1939 februárjában rendszeresítette 12,7 mm-es M1938 DSK néven. A II. világháború kezdetére kb. 2000 db DSK készült el, ebből a Vörös Hadsereg 1200 darabbal rendelkezett, a Szovjet Haditengerészet 800 db-ot kapott. Elsősorban légvédelmi célokra rendszeresítették, de szükség esetén csoportos élőerők és könnyű páncélozott járművek ellen is bevetették. A DSK géppuska a II. világháborúban a legnagyobb számban alkalmazott szovjet harckocsi géppuska volt. Modernizált változata, a DSKM még napjainkban is nagy számban áll rendszerben.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Űrméret: 12,7 mm
-
Méretek: csőhossz 1070 mm; teljes hossz: 1625 mm
-
Tömeg: 34 kg (kerekes állványon 157 kg)
-
Tűzgyorsaság: 600 lövés/perc
-
Lövedék torkolati sebessége: 850 m/sec
-
Maximális lőtávolság: 5400 m
-
Hatásos lőtávolság: légi célok 2500 m; földi célok 3500 m
-
Tár befogadóképessége: 50 töltény