A II. világháború jellegzetes japán kézigránátja a Type 97 (Kyūnana-shiki Teryūdan, magyar kiejtés szerint Kjúnana-siki Terjúdan) volt. Elődje, a Type 91 gránátvetőkhöz volt használatos, a 97-es nagyobb robbanóerővel és rövidebb késleltetéssel rendelkezett, a késleltetés ideje 4-5 másodperc volt.
1937-ben tervezték, jellegzetes ananász-formájú volt. Mint azt más japán fegyverektől megszokhattuk, ereje kisebb a hasonló nyugati fegyverekénél. Tipikus támadó repeszgránát a Type 97. Használatkor egy biztosító sapkát kellett lecsavarni, és azután a biztosító szöget kihúzni.
Használata nem túl biztonságos: egy erősebb ütés kemény felületen eltörhette a biztosító sapkát rajta, és ha a biztosító szög elmozdult, ez beindíthatta a késleltetést. Ez persze nem zavarta különösebben a Bushido szellemében – azaz annak szélsőséges értelmezésében – harcoló japán katonákat, akik vallották az ősi tételt: „A kötelesség nehéz, mint a hegy, de a halál könnyebb a tollpihénél.".
Mivel elődjétől ránézésre igen nehéz megkülönböztetni, papírcédulákkal látták el a gránátokat, amire tintával bélyegeztek figyelmeztetést a rövid késleltetési időről. A gránátot a második kínai-japán háborúban alkalmazták először, és a II. világháború standard felszerelése lett, mind a hadseregnél, mind a Császári Haditengerészetnél. A tengeren a fogságba esést a japán katonák is e gránát segítségével kerülték el: egyszerűen felrobbantották magukat.
Technikai adatok:
-
Súly: 0,45 kg
-
Hossz: 98 mm
-
Töltet: Trinitrotoluol (Trotil, TNT)
-
Töltet tömege: 65 g
-
Késleltetés: 4-5 mp
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)
