Második világháború

Az Arisaka Nariakira tervezte Type 38 (Sampachi-shiki hohējū, magyar fonetikával: Szampacsi-siki hohéjú, de egyszerűen Arisaka-puskaként – Ariszaka-hohéjú - emlegették) egy zárdugattyús, Mauser-rendszeren alapuló hadipuska. (A "38-as típus” Meidzsi császár uralkodásának 38. évére utal (1905), ez jelzi a típus rendszerbe állításának évét.) 1945-ig folyamatosan gyártották, annak ellenére, hogy 1939-től már szolgálatban állt utódja, a Type 99 – ugyanis nem volt idő a teljes átfegyverzésre.

 

A világháború leghosszabb puskája volt, különösen, ha felszerelték rá a 40 centis bajonettet is (gyakran tették ezt). A viszonylag kistermetű japán katonák így szabályosan lándzsaként használhatták a puskájukat. A frontalakulatokat ezzel szerelték fel, csak a műszakiak, hadtáposok, egészségügyiek  - valamint a lovasság - kapták a rövidített Arisaka-karabélyt, amelyet Meidzsi-karabély néven is ismertek. Ennek hivatalos jelzése Type 44 volt. A Type 97 is egy Arisaka-változatot takar, ez egy távcsővel felszerelt mesterlövész-puska. Egyetlen hibája – nagy, szinte már esetlen hosszán kívül – az erőtlen és kis kaliberű lőszer. 6,5 mm-es lőszert használtak az olaszok is egy időben, de annak is nagyobb ereje volt. Annál is inkább érthetetlen ez, hogy a háború utáni vizsgálatok kimutatták: az Arisaka-puska szerkezete messze a legerősebb volt a háborús puskák közül, tehát sokkal erősebb lőszer használatára is alkalmas lett volna.

 

Alkalmazói között találjuk Nagy-Britanniát is, ugyanis az I-világháború elején nagy mennyiséget vásároltak Japántól. Ezeket főleg kiképzésre használták, de 1921-re elavultnak nyilvánították (ha sejtették volna, hogy szembekerülnek még ugyanezekkel a fegyverekkel Burma őserdeiben…) A cári Oroszország Anglián keresztül jutott nagy mennyiséghez, használták mind az I. világháborúban, mind az 1917-es forradalmak során, valamint később, az intervenciós háborúban is. Utoljára Indonéziában jutott szóhoz az Arisaka-puska, a II- világháború után lefoglalt fegyvereket függetlenségi háborújukban vetették be.

 

A háború után nagy mennyiség maradt fenn, szuvenírként is sokat vittek haza az amerikai katonák. Érdekességképp meg kell említeni, hogy a japán fegyverekre ráütötték a császári ház krizantém-emblémáját. A fegyverletételkor ezt a krizantémot lemaratták a fegyverekről, ezzel jelezve, hogy többé nem a császár tulajdonát képezik. A gyűjtők között a sértetlen krizantémos puskák így a legértékesebbek Megközelítőleg 3 400 000 darabot gyártottak belőle.