„Győzelem bármi áron, győzelem minden iszonyat ellenére, győzelem, bármilyen keserves legyen is az út. Mert győzelem nélkül nincs tovább élet.” - Winston Churchill

II. világháború - masodikvh.hu

Lee-Enfield No. 1 Mk. III* ismétlőpuska

 
A Brit Birodalom 1888-ban rendszeresítette első ismétlőpuskáját, a Lee-Metfordot. A fegyver závárzatát James Paris Lee tervezte, a cső huzagolását pedig William Ellis Metford, de már megjelenésekor problémák voltak vele. Legnagyobb hibája a feketelőpor használata volt, de a Metford által tervezett huzagolás is túl sekélynek bizonyult . Ezen problémák kiküszöbölésére született meg az első fegyver a Lee-Enfield puskák hosszú sorában: a Rifle, Magazine, Lee-Enfield, amit 1895-ben rendszeresítettek.
 


Az MLE

 A Lee-Enfield elődje több jó „tulajdonságát” is megtartotta, így például a .303 kalibert , a Lee által tervezett závárzatot és 10 töltényes középágytárat. Viszont az új fegyvernél már gyérfüstű lőport használtak és ehhez megfelelően állítottak az irányzékon is, tovább mélyebb huzagolást alkalmaztak a csőben. A Lee-Enfield első igazi erő próbája az 1899-ben kezdetét vevő második Búr háború volt, ahol először találkozott szembe jövőbeli legnagyobb riválisával, a Mauserrel, amit 1895-től kezdve a búrok nagy számban szereztek be. Mint a legtöbb hadsereg akkoriban, a britek sem fektettek elég figyelmet katonáik céllövő képességének fejlesztésére és inkább a tömeges sortüzekre fektették a hangsúlyt, ami bár jól működött például a szudáni Mahdi dervisei ellen, de a fedezéket maximálisan kihasználó gerilla harcmodort folytató búrok ellen teljesen hatástalannak bizonyult. A helyzetet csak tovább súlyosbította a tény, hogy a Lee-Enfield puskák többségének irányzéka hosszú távú pontos tüzelésre használhatatlan volt és rengeteget haza kellett küldeni Angliába, hogy újra belőjék őket, de a puskák ereje és pontossága sosem ért fel egészen a Mauserekével. A hadvezetés ezért a Lee-Enfield puskák tovább fejlesztését vagy lecserélését szorgalmazta.
 

Búr Mauser

A háború tapasztalatai alapján neki is fogtak a brit mérnökök egy új fegyver kifejlesztéséhez. Így született meg 1903-ban a .303 caliber, Rifle, Short, Magazine, Lee-Enfield Mk. I vagy röviden S.M.L.E. Mk. 1. A legnagyobb újítást az a tény jelentette, hogy ezt a puskát egyaránt szánták gyalogosoknak és lovasoknak, nem volt több, különböző csőhosszúságú verziója, csak egy közepes csőhosszú modell, félúton a gyalogsági puska és a lovassági karabély között. AZ új fegyverhez már rendszeresítették a Mauser által feltalált töltőléceket is. Egy töltőlécre 5 töltény fért rá, így a fegyver teljes újratöltéséhez két darab volt szükséges. Az Mk. 1-t több kisebb módosítás - mint például zárt irányzékos hátsó nézőkével való ellátás - után 1907 januárjában követte a Lee-Enfield család legnagyobb hírnevet és ismertséget elérő tagja az S.M.L.E. Mk. 3 és a hozzá rendszeresített 1907-es mintájú szurony (Pattern 1907 vagy röviden P 07). Az Mk. 3 legnagyobb eltérése elődeitől az volt, hogy alkalmas volt az új Mk. VII .303 töltény használatára. A hadseregben a búr háború óta többen szorgalmazták a Lee-Enfieldek leváltását egy Mauser típusú puskával és a kétkedők tetszését az S.M.L.E. se nyerte el, sőt úgy vélték nem képes betölteni sem a lovassági, sem a gyalogsági feladatokat, nem hogy mindkettőt. Ezért neki is fogtak egy, a mauserekhez hasonló ismétlőpuska kifejlesztésének, amit később Rifle, .303 Pattern 1914 vagy röviden P-14 néven mutattak be 1914-ben, de mivel nem tudtak belőle eleget gyártani és a háború közbeszólt a brit gyalogság főfegyvere a Nagy Háborúban a S.M.L.E. Mk. 3, majd az egyszerűsített S.M.L.E. Mk. 3* lett. A háború tapasztalati bemutatták, hogy a Lee-Enfield kiválóan megállja helyét a csatamezőkön, így utána is a brit csapatok főfegyvere maradt. 
 
A fegyver hivatalos elnevezését 1926-ban megváltoztatták Rifle No. 1 Mk. 3*-ra és ezen a néven vett részt a második világháborúban, mint a brit és nemzetközösségi csapatok egyik legfontosabb kézifegyvere. Bár a brit hadseregben a No. 4 modell leváltotta hivatalosan már a háború előtt, az afrikai és ázsiai hadszíntereken továbbra is szolgálatban maradt és Indiában és Ausztráliában továbbra is ezt a típust gyártották, Ausztráliában egészen 1953-ig. A fegyver a mai napig megtalálható a világ részein. A közelmúltban legismertebb használói az afgán mudzsáhidok voltak, akiknél egészen a mai napig felbukkanak az öreg Lee-Enfieldek.
 

TECHNIKAI ADATOK

  • Űrméret : 7,7 mm (.303)

  • Csőhossz : 640 mm

  • Teljes hossz: 1132 mm

  • Tömeg : 3,96 kg

  • Torkolati sebesség : 751 m/s

  • Tár befogadóképessége : 10 töltény

 

Írta: Polónyi Ádám

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Bővebben
 
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább