Ez a tengeralattjáró az I. osztály továbbfejlesztett változata volt:
törzsét jelentősen meghosszabbították, amelynek következtében
vízkiszorítása meghaladta az 1000 bruttóregisztertonnát. A VII osztályú
hajókhoz képest lényegesen modernebb típus volt, 13 000 tengeri mérföld
körüli hatótávolsága miatt alkalmas volt járőrfeladatokat ellátni az
Indiai-óceánon, illetve Afrika partvidékein. A D1 és a D2
típusváltozatok csak a meghajtógépek elrendezésében és teljesítményében
különbözik egymástól. Több mint 500 tonnával nehezebb és majdnem 10
méterrel hosszabb mint a IXC/40 típus. (Ez a típusváltozat karcsúbbra
sikeredett, mint a IXC, és némileg megnövekedett a felszíni sebessége
is.) Fegyverzete 24 torpedó, 6 vetőcsővel (4 az orrban, 2 a farban), és
egy Utof 105mm/45 fedélzeti ágyú, 150 lövedékkel. A IXD2 típusú
hajóknál ezt kiegészítette egy 20 mm-es gépágyú, valamint egy 20 mm-es,
négycsövű Flakvierling légvédelmi géppuska. A D2 ezen kívül még
Schnorchel levegőztető berendezéssel, valamint Naxos radarral is fel
volt szerelve.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízkiszorítás (tonna): 1620 (felszínen), 1792 (lemerülve), 2145 (harcra készen)
-
Hossz: 87,56 m
-
Szélesség: 7,46 m
-
Merülés: 5,37 m
- Magasság: 10,20 m
-
Teljesítmény (LE): 4400 (felszínen), 1000 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 20,8 (felszínen), 6,9 (lemerülve)
-
Hatótávolság (mérföld/csomó): 12 750/10 (felszínen), 115/4 (lemerülve)
-
Torpedó: 24 db, 4/2 (orr / far-cső)
-
Akna: 48 TMA
-
Fedélzeti ágyú: 105 mm/L45
-
Személyzet: 45-63 fő
-
Max merülés: kb. 230 m
