A japán tengeralattjáró-haderő típusai változatosak voltak, ami a kiforrott stratégia hiányát jelenti. 1941 őszén 63 tengeralattjáró állt a japán flotta rendelkezésére. Ez 11 típusból került ki: ezek közt 14 db 990 tonnás, 1922 és 1926 között gyártott RO-osztályú naszád, amelyeket a brit L-osztály alapján fejlesztettek tovább, meghajtásuk eredetileg Vickers-féle diesel-motor volt. Ezeket az egységeket csak a háború korai szakaszában alkalmazták a harcokban, később kivonták őket a hadműveleti területről és már csak kiképzésre használták őket. A L4 Type (RO-60 class) kb. az amerikai S-osztálynak felelt meg - kis méret, rövid hatótávolság, elégtelen fegyverzet.
-
Vízkiszorítás (tonna): 988 (felszínen), 1322 (lemerülve)
-
Hossz: 76,2 m
-
Szélesség: 7,38 m
-
Merülés: 3,77 m
-
Teljesítmény (LE): 2400 (felszínen), 1600 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 16,5 (felszínen), 9 (lemerülve)
-
Hatótávolság (km/csomó): nincs adat
-
Torpedó: 12 db, 4/2 (orr/far-cső)
-
Akna: nincs
-
Fedélzeti ágyú: 1 db 80 mm-es (-/40)
-
Személyzet: 47-60 fő
-
Max merülés: 75 m
