A GATO osztály korábban sikerén felbuzdulva az amerikai mérnökök
rájöttek, hogy jó úton indultak el. Miután a GATO hajók gyártása
leállt, a gyárak a legújabb típusra, a BALAO-ra koncentráltak. Az új
hajó a korábban gyártottaktól nem igazán különbözött, leszámítva a
megerősített hajótestet, és a módosított fedélzeti fegyvereket. A
hajókon megjelent az addig csak kísérleti stádiumban létező
radarrendszer is. Hogy pontosan mikortól kezdték használni az eszközt,
arról nincsenek biztos információink, de az első néhány darab még csak
próbaszériaként érkezett az üzemekbe. A radarral jelentősen megnőtt a
hajók harcértéke, hiszen látásuk a sokszorosára növekedett. A háború folyamán az amerikaiak összesen 118 darab Balao-osztályú
tengeralattjárót építettek, ezzel a legnépesebb tengeralattjáró osztály
jött létre amerikai hadiflottánál, és a "Gato-osztály" egységeivel
együtt az amerikai tengeralattjáró flotta gerincét alkották. Az osztály
névadó hajóját, az USS Balao-t (SS-285)
a portsmouth-i Haditengerészeti Hajógyárban bocsátották vízre 1942 októberében, és 1943 februárjában állították szolgálatba.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízkiszorítás (tonna): 1526 (felszínen), 2414 (lemerülve)
-
Hossz: 93,57 m
-
Szélesség: 8,19 m
-
Merülés: 4,53 m
-
Teljesítmény (LE): 5400 (felszínen), 2750 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 20,27 (felszínen), 8,75 (lemerülve)
-
Hatótávolság (km/csomó): 3400/10 (felszínen), 120/2 (lemerülve)
-
Torpedó: 24 db, 6/4 (orr/far-cső)
-
Akna: nincs
-
Fedélzeti ágyú: 1 db 102 mm-es fedélzeti ágyú
-
Személyzet: 88 fő
-
Max merülés: 120 m
