1941-ben a hadba lépő Egyesült Államok már rendelkezett az év elején 6 Tambor-osztályú egységgel, amely felettébb impozáns mutatókkal bírt: a felszínen 20, merülésben majdnem 9 csomós sebességre volt képes, 35 másodperc alatt merült periszkópmélységre (60 láb), roppant erős szerkezetű volt – amiért hamarosan hálát adhattak a tengerészek a tervezőknek – továbbá már passzív szonár is működött a fedélzeten, amit a német tengeralattjárósok a háború végéig nem állítottak rendszerbe. Ebből a tengeralattjáró-osztályból fejlesztették ki a későbbi igen sikeres Gato-osztályt, amikor is az egységeket alkalmassá tették nagytávolságú járőrözésre, módosították a diesel-meghajtást és megnövelték az akkumlátorok kapacitását is.
-
Vízkiszorítás (tonna): 1475 (felszínen), 2370 (lemerülve)
-
Hossz: 92,17 m
-
Szélesség: 8,19 m
-
Merülés: 4,50 m
-
Teljesítmény (LE): 5500 (felszínen), 2740 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 20 (felszínen), 8,75 (lemerülve)
-
Hatótávolság (km/csomó): 18 000/10 (felszínen)
-
Torpedó: 24 db, 6/4 (orr/far-cső)
-
Akna: nincs
-
Fedélzeti ágyú: 1 db 76.2 mm-es (-/50))
-
Személyzet: 70 fő
-
Max merülés: 75 m