Csatahajó. Benito Mussolini a két világháború között nagyszabású flottafejlesztést tűzött ki célul, mely során hajóit és tengeralattjáróit sikerült korszerűsíteni. Oka a „mare nostro”: Mussolini minden álma az volt, hogy helyreállítsa az ókori Róma egykori hírnevét, ennek megfelelően egykori területét is visszaszereznie, ezáltal a Földközi-tenger térségének korlátlan ura akart lenni. A szűkös anyagi lehetőségek miatt csak átépítésre kerülhetett sor. A fejlesztést a francia Dunkerque-osztály első egységének vízre bocsátása tette időszerűvé. Az olasz parlament eldöntötte: megindítják az átépítéseket. A Conte di Davour-osztály két tagját 1933-ban dokkokba irányították, és a hajógyárak megkezdték a korszerűsítést. A négy év múlva vízre bocsátott hajók külsőleg alig hasonlítottak az átépítés előtti állapotukra, csak a nevüket tartották meg.
A II. világháborúban nem volt lehetőségük megcsillogtatni hatalmas erejüket: a Cavourt 1940. november 12-én brit légitorpedó Tarentben elsüllyesztette. Kiemelése után nekiláttak a kijavításának, azonban 1945. február 15-én a kikötőben légitámadás miatt ismét elsüllyedt. Fő gyengesége a tűzvezető rendszer alacsony színvonala és az éjszakai harcra való alkalmatlansága volt. 1947-ben szétbontották.
Technikai adatok:
-
Átépítés kezdete: 1933
-
Vízre bocsátás: 1937
-
Szolgálatba állítás: 1938
-
Vízkiszorítás: 23 622 t
-
Hosszúság: 186 méter
-
Szélesség: 28 méter
-
Merülés: 9, 1 méter
-
Üzemanyag: nyersolaj, 2000 t
-
Hatótáv: 5370 tmf/12 csomó
-
Személyzet: 1040 fő
-
Páncélvastagság: vízvonal: 250 mm, fedélzet: 138 mm, felépítmény: 280 mm, lövegtorony: 280 mm
-
Épült: Cantieri Riun-gyár, Trieste
-
Hajtómű: 8 db Yarrow-kazán, 2 db Belluzo-turbina, 2 db hajócsavar
-
Teljesítmény: 75 000 LE (55 147 kW)
-
Sebesség: 27 csomó
-
Fegyverzet: 10 db 32 cm L/44 ágyú, 12 db 12 cm L/50 ágyú, 8 db 10 cm L/47 légvédelmi ágyú, 36 db 3, 7 cm ágyú és 2 cm géppuska, 2 db vízi repülőgép, 2 db katapult.
Írta: Cserpakszabi
